Csavargás

Tegnap hajnalban keltek Kétlábúék. Én nem nagyon akarództam még felkelni, inkább szunyáltam tovább.. Sötét is volt, hideg is volt. Brrr... Hívtak, hogy menjek. Nem mentem. Úgy tettem, mint aki még nagyon durmol, csak a szemem sarkából lestem, mi történik. Kapkodtak. Újra hívtak. Na jó van már, megyek, nem kell úgy aggódni! Komótosan végrehajtottam reggeli jógagyakorlataimat, majd kelletlenül kitámolyogtam az ajtóhoz. Így felébreszteni, két órával a reggeli séta előtt..! De ha ők azt mondják, menni kell, akkor menni kell..

Életkedvem akkor kezdett el visszatérni, mikor megláttam, hogy a vasláda felé vettük az irányt!!! Juhú, gondoltam magamban, utazuuunk! Imádok utazni. Ülni elől Másik Kétlábú ölében és nézni az elsuhanó tájat. Itt egy négylábú, ott egy másik vasláda, amott egy hatalmas fa... Mennyi minden! Egy ideig néztem ezt a színes kavalkádot, de aztán próbáltam bepótolni a hiányzó két órát és lassan elbóbiskoltam..

Miután álmomban már három macskát is megkergettem, felébredtem, kinéztem az ablakon (amit Erős Kétlábú szerint állandóan összekenek az orrommal, úgy odanyomom) és látom, hogy ismerős helyen álltunk meg!!! Vaúúúú! Sonny Boy, haver, jövöööök!!! Beviharzottam a kertbe, futottam két kört örömömben, majd berontottam a házba, ahol heves fülrágásokkal üdvözöltem Sonnyt (akit a háziak csak Sanyinak hívtak). Úgy imádom őt! Olyan nagy és méltóságteljes! Ésés hagyja rágni a fülét! Ehhez nekem két lábra kell ám állnom! Nem olyan egyszerű mutatvány az! Egyszerre ugrálni ás rágni! De sebaj!

Annyi minden történt még tegnap, hogy azt mind elugatni sem tudom nektek...hatalmas labdázás Kétlábúékkal, frizbiztünk is, aztán ott volt a nagy és bozontos Totó, akivel hatalmasat kergetőztünk, Mimi, aki megszeppenve csak nézett minket, na meg még Bogi kutya, akit úgy találtak a szőlőben és aki még nálam is kajlább.

Délután aztán kimentem Kétlábúékkal egy hatalmas mezőre. Másik Kétlábú leültetett. Majd elhangzott az ismerős szó: Mehetsz! Elengedtek!!! Szabad vagy-o-o-o-k! Juhúúú! Ott egy pillangó, megkergetem! Ó, elszállt! És most merre fussak?! Mit nézzek meg?! Elindultam, le a dombról! Olyan hosszúnak tűnt az a poros út. Orromat a földnek szegeztem és csak mentem és mentem! Egy idő után meghallottam Másik Kétlábú hangját: L-e-j-k-a-a-a! Gy-e-r-e-e-e-e-e! Visszanéztem. Már csak két fekete pontot láttam a domb tetején, ahol a két Kétlábút hagytam. Á, szerintem csak képzelődtem.. Nem ők hívtak.. Majd még egyszer elhangzott a "L-e-j-k-a-a-a! Gy-e-r-e-e-e-e-e!", de most már Erős Kétlábú szájából. Újra visszanéztem. Á-á. Nem hagyom magam becsapni. Nem hívnak még, csak a képzeletem játszik velem!!! Így hát tovább poroszkáltam az úton. Éppen belefeledkeztem volna egy nagyobbacska bogár becserkészésébe, amikor hirtelen fékezéssel ott termett a vasláda mellettem. Hát ezt hogy csinálták?! Másik Kétlábú hívott, betessékelt a vasládába és kaptam egy falatka bacont. Erős Kétlábú ugyan dörmögött valamit, de Másik Kétlábú csak kedvesen megdörgölte a fejemet és azt mondta, egy igazi világcsavargó vagyok! Tudom.. :)

Hazafelé mélyen elszundítottam a vasládában. Álmomban aztán bejártam az egész világot!


Egy igen hosszú és poros úton indultam neki. :)