Cudar idők

A suliban tűzszünetet kötöttem a csajokkal. Néha azért még felpöckölöm őket, amiért cserébe megcibálják a fülem. De ők legyenek a legkisebb gond kutya életemben! Makacs Kétlábúba ugyanis nem tudom, mi ütött. Totál megzizzent! Egy nap valami olyasmit mormogott vérvörös fejjel maga elé, hogy bizony új időszámítás kezdődik a mi kettőnk életében. Hááát....nem hazudott.. Most képzeljétek el, se a kanapéra nem mehetek, se a kedvenc játékaimmal nem játszhatok, nem kapok a tálacskámba enni, csakis Makacs Kétlábú kezéből, amiért keményen meg kell dolgoznom. Egyik nap a suliban pedig totál begőzölt. Hívott, hívott, nem mentem oda hozzá, mert épp az illatos avarba tapadt az orrom, tehetek én róla?! Erre rám ordított, jött felém nagy dirrel-durral, aztán szabályszerűen száműzött a falkánkból!!! Én úgy megijedtem tőle, hogy jobbnak láttam a sarokban az avarral eggyé válni. Ott lapítottam, mint kis dinnye a fűben, mígnem odahívott magához. 

Azt hiszem, Makacs Kétlábúban több erő lakozik, mint hittem. Kezdek felnézni rá.. 

Disznófülű

Ma nem tudom, mi ütött a Makacs Kétlábúba, de gyengéden meghúzkodta a fülem és kaptam tőle egy nagy és szőrös és igencsak ízletes disznófület. Azt mondta, disznófülűnek ezen a napon disznófül jár. Bárcsak mindennap ily csodás lenne :)

A harc

Ó, a mennyország átmenetileg zárva.. Makacs Kétlábú tegnap újra elvitt oda, ahol a papirost kaptuk. Mi a fenéért vagyunk már megint itt?! Heh? Én azt hittem, hogy ennek már vége.. Hogy én már okos vagyok.. Hogy az én nagy feladatom már örökké csak az erdőkerülés lesz.. De akkor megláttam a bandát, jaj de örültem nekik!!! Pár perc múlva azonban döbbenten láttam, hogy a legtöbben a kerítés túloldalára kerültek, én pedig egy csomó vadidegen négylábúval és kétlábúval magamra maradtam. Makacs Kétlábú és Ottó volt az egyetlen, aki most is itt maradt velem. Szóval hogy így magamra maradtam, gondoltam, megmutatom, ki is itt a főnök! De ezek az idegen négylábúak mintha szövetkeztek volna ellenem. Próbáltak kikezdeni, egyként csipkedtek, morogtak és ugattak, na de én sem voltam ám rest: hergeltem őket, csattogtattam a protkómat, csak hogy lássák, van vér a... Na de úri kisasszony ugye szépen beszél :) Az állás eddig 0-0.

Makacs Kétlábú ebben nem segíthet. Látom rajta, hogy értetlenül szemléli a történteket, de ezt a harcot magamnak kell megvívni. 

Csupa kaland az élet!

A papiros óta csupa kaland az élet!

Első felvonás: 

Pár napja összefutottunk a cimbikkel. Bandáztunk egy nagyot a 'nagyréten'. Majdnem az egész banda ott volt: Dakota, Ottó, Molly, Rozi, Hagyma, Mogyi. Juhúúú! Három másik négylábú is velünk tartott (az már tizenkétláb plusz), őket most láttam először. Hú, mekkorákat hemperegtünk az avarban. Pocsolyákban is dagonyáztam, páran követték is a példámat. Lett is kisebb riadalom a kétlábúak körében! Mondjuk ez engem cseppet sem izgatott! Másik akarom mondani Makacs Kétlábú (elhatároztam, mostantól így fogom hívni) végül rám hagyta! Szőröstül-bőröstül csupa sár voltam. De láttam ám rajta, mennyire büszke rám! Nem mondta senkinek, de én láttam rajta!

Hát ha ez kell, hogy büszke legyen rám, megmártózom én a világ összes pocsolyájában! :)

Második felvonás: 

A vasládával egészen messzire utaztunk. Abban a messzi városban, a folyóparton, találkoztam egy úszó szárnyassal, jól meg is ugattam. Hát ez mi a fenét képzel?! Mit hápog ott a víz közepén..?! Úszott volna közelebb, ej, de megrendeztem volna csórikám tollait! Aztán láttam egy amolyan nyávogó négylábút is, na, nem a vízben, hanem a szárazföldön. Most először teljes életnagyságban, majdhogynem szemtől szemben. Alig fél méterről! Erős Kétlábú direkt arrafelé vette velem az irányt (grrrr), nyávogógép púpozta a hátát, a szőr is felállt rajta. Nem láttam még ilyet, de sejtettem, hogy sok jót nem jelenthet.. Hohó, ennek fele se tréfa! Ide ész kell, nem erő: úgy tettem, mint aki észre se veszi! Ő jobbra állt, tőlem nem messze, én meg mellette elhaladva balra fordítottam a fejem és a közeli kerítést bámultam: hmm, de érdekes egy kerítés ez, és azta, micsoda pázsitja van annak a kertnek! Túlhaladtunk! Hihi, a kis nyávogógép bevette! Vissza se néztem. Megúsztam.

Harmadik felvonás: 

Megint csak a vasládával mentünk, de most még messzebbre mint előző nap! Kiszállunk. Erdő mindenhol! Azok a szagok, istenem! Kétlábúim! Engedjetek! Halljátok?! Hadd menjeeeeeek! Hív az erdőőő! Az erdőben nem, de a tisztáson végre elengedtek. Bevetettem magam a bokrok közé, ugráltam a méteres fűben, ez ám a boldogság! Még a bogáncsok se zavartak. Makacs Kétlábú hazafelé a vasládában vagy harminc bogáncstól szabadította meg a bundámat. 

De mit nekem holmi bogáncs, ha a szabadság ezzel jár!

Negyedik felvonás: 

Ezt nem hiszem el! Megint a vasládával megyünk! Megint csak messzire. Álmodom?! Vagy a mennyországban vagyok? Igen, ez tutira a mennyország: az erdőben levették rólam a pórázt!!! Usgyi előre! Szagok szagok hátán, erre nyúl járhatott, arra meg őz, zörög az avar mind a négy tappancsom alatt. Fuuuutás! Messziről hallom: L-e-e-e-j-k-a, g-y-e-r-e-e-e! Hívnak, sipirc vissza! Nem tehetem meg, hogy nem megyek.

Ezek bíznak bennem!