A nyávogógép

Az elmúlt pár napban mindenki fura, tüskés fákkal a hóna alatt rohangált. Egy nap Makacs Kétlábúval, Erős Kétlábúval és a vasládával leutaztunk megint bundás Sonny-ékhoz vidékre, ahol a nappaliban is láttam állni egy ilyen fát. Rajta díszek, alatta csomagok és egy hús-vér-izgő-mozgó nyávogógép! Csak masni nem volt a nyakában.. Hmm, a nem jóját! Eddig itt nem volt nyávogógép! Uccu, én biza most elkaplak te nyávogó mihaszna! Már pörögnének is ki a futóműveim, mikor Makacs Kétlábú akkorát süvöltött rám, hogy még a nevemet is elfelejtettem! Mindenki csak a fejét csóválta. Riadalom a köbön. Makacs Kétlábún is éreztem némi kétségbeesést.. Hát így azért nem lesz olyan egyszerű elkapni ezt a fekete szőrpamacsot! Na jól van, most még megkegyelmezek a nyávogógépnek, na de legközelebb...lesz ne mulass! Pár perccel később Makacs Kétlábú magához hívott. Ott volt Erős Kétlábú is, ésés a nyávogógépet tartotta a kezében!!! Közelebb mentem. Önkéntelenül is kijött belőlem egy amolyan nemtetszésemet kinyilvánító Grrrrrrrrrr. Puff! Kaptam egy taslit az orromra Makacs Kétlábútól. Grrrrrrr. Puff neki! Újabb tasli. Hmm. Ezek most azt akarják, hogy ne egyem meg ezt a szőrös nyávogógépet?! Tényleg ezt akarják?! Miééért?! De ám legyen. Elásom én azt a csatabárdot..

Nyávogógépünket másnap már játszani hívtam...volna. Puff! Kaptam egy taslit az orromra. Ettől a kis nyávogógéptől! Miután magamhoz tértem a döbbenettől, közelebb merészkedtem és újra játszani hívtam, csak a mihez tartás végett, hátha nem értette meg, mit is akarok.. Puff neki! Újabb tasli. És ez így ment két teljes napon keresztül. A harmadik napon én ezt biza iszonyatmód megelégeltem és egy újabb tasli után kiástam én azt a nem is olyan mélyre ásott csatabárdot és uccccccu, egy életem-egy halálom, utánairamodtam!

Makacs Kétlábú egy szót sem szólt, csak cinkosan rám kacsintott.. :)

Sztár lettem

Makacs Kétlábú átrendezte a nappalit, fényes valamiket tologatott ide, meg oda, engem beállított vagy ültetett vagy fektetett (mikor milyen kedve...ööö, akarom mondani, mikor milyen kedvem volt :P) középre és csak ennyit hallottam: katt-katt-katt-katt... Vannak hóbortjai, azt meg kell hagyni.. :)) Azt mondja, fotogén vagyok. Hmm, én nem tudom, ez mit jelent..

Majd legközelebb!

A cudar idők megtették hatásukat. Kész, eddig bírtam. Felad-o-o-o-m!!! Azt hiszem, kezdek betörni. Azt mondja Makacs Kétlábú, olyan vagyok, mint egy rakoncátlan kanca, akit be kell törni. Biztosan így van, ha ő mondja :) A sulit élvezem, Makacs Kétlábú szerint egyre ügyesebb vagyok, egyre jobban bízik bennem. Négy feladatot szoktunk (n)agyon gyakorolni: akadályokon át futok, ezt élvezem a legeslegeslegjobban, aztán meg egy narancssárga műanyag akármihez kell kimennem, mikor makacs Kétlábú azt mondja, "Bója!" és ott kell lefeküdnöm mellette, aztán pedig messziről hív és félút felé kell nekem lefeküdni. Ja, meg van az a feladat is, mikor a kezével jelzi nekem, hogy üljek vagy feküdjek. Ezt néha még elrontom, mert zizi módra előbb lefekszem, mint ahogy intene a kezével. De amúgy tényleg egyre, de egyre jobban ment nekünk minden, Makacs Kétlábú is egyre nyugodtabb volt.

Aztán...

Jött egy nap, mikor a szokásosnál korábban kimentünk a szigetre. Órákon át futkostunk a falkával, majd egyszer csak visszakanyarodtunk, a pálya felé közeledtünk, aztán Makacs Kétlábúval bementünk, belekezdtünk az első feladatba, akadályokon át futottam, Makacs Kétlábú boldog volt, kaptam érte illatos májat, majd a kezével intett, hogy feküdjek, de nem figyeltem, előbb lefeküdtem, aztán meg visszaültem, Makacs Kétlábúból csak úgy sütött a zizzenet, azért kaptam májat, de már nem értettem, mi is van, hirtelen azt sem tudtam, mi az a "Bója", pedig tudom ám én, aztán meg az utolsó feladatnál félúton se feküdtem le. Makacs Kétlábúm teljesen szétesett. Én is. Annyit még hallottam, hogy az a kétlábú, aki ott állt végig a pályán és bőszen írogatott valamit, közli Makacs Kétlábúval, hogy 68 pont. Nem tudom, ez pontosan mit is jelent, de sok jót nem, mert bár úgy tettem, mint aki észre sem veszi, de éreztem ám, hogy sós lé folyik le az arcán a szemeiből. Éreztem, mert jól képen nyaltam. Megnyugodott. Rám nézett, majd mosolyogva annyit mondott, sebaj, majd legközelebb! 

Úgy érzem, mióta vele vagyok, ő is folyamatosan tanul. Rólam, magáról és az életről.

Cudar idők

A suliban tűzszünetet kötöttem a csajokkal. Néha azért még felpöckölöm őket, amiért cserébe megcibálják a fülem. De ők legyenek a legkisebb gond kutya életemben! Makacs Kétlábúba ugyanis nem tudom, mi ütött. Totál megzizzent! Egy nap valami olyasmit mormogott vérvörös fejjel maga elé, hogy bizony új időszámítás kezdődik a mi kettőnk életében. Hááát....nem hazudott.. Most képzeljétek el, se a kanapéra nem mehetek, se a kedvenc játékaimmal nem játszhatok, nem kapok a tálacskámba enni, csakis Makacs Kétlábú kezéből, amiért keményen meg kell dolgoznom. Egyik nap a suliban pedig totál begőzölt. Hívott, hívott, nem mentem oda hozzá, mert épp az illatos avarba tapadt az orrom, tehetek én róla?! Erre rám ordított, jött felém nagy dirrel-durral, aztán szabályszerűen száműzött a falkánkból!!! Én úgy megijedtem tőle, hogy jobbnak láttam a sarokban az avarral eggyé válni. Ott lapítottam, mint kis dinnye a fűben, mígnem odahívott magához. 

Azt hiszem, Makacs Kétlábúban több erő lakozik, mint hittem. Kezdek felnézni rá.. 

Disznófülű

Ma nem tudom, mi ütött a Makacs Kétlábúba, de gyengéden meghúzkodta a fülem és kaptam tőle egy nagy és szőrös és igencsak ízletes disznófület. Azt mondta, disznófülűnek ezen a napon disznófül jár. Bárcsak mindennap ily csodás lenne :)

A harc

Ó, a mennyország átmenetileg zárva.. Makacs Kétlábú tegnap újra elvitt oda, ahol a papirost kaptuk. Mi a fenéért vagyunk már megint itt?! Heh? Én azt hittem, hogy ennek már vége.. Hogy én már okos vagyok.. Hogy az én nagy feladatom már örökké csak az erdőkerülés lesz.. De akkor megláttam a bandát, jaj de örültem nekik!!! Pár perc múlva azonban döbbenten láttam, hogy a legtöbben a kerítés túloldalára kerültek, én pedig egy csomó vadidegen négylábúval és kétlábúval magamra maradtam. Makacs Kétlábú és Ottó volt az egyetlen, aki most is itt maradt velem. Szóval hogy így magamra maradtam, gondoltam, megmutatom, ki is itt a főnök! De ezek az idegen négylábúak mintha szövetkeztek volna ellenem. Próbáltak kikezdeni, egyként csipkedtek, morogtak és ugattak, na de én sem voltam ám rest: hergeltem őket, csattogtattam a protkómat, csak hogy lássák, van vér a... Na de úri kisasszony ugye szépen beszél :) Az állás eddig 0-0.

Makacs Kétlábú ebben nem segíthet. Látom rajta, hogy értetlenül szemléli a történteket, de ezt a harcot magamnak kell megvívni. 

Csupa kaland az élet!

A papiros óta csupa kaland az élet!

Első felvonás: 

Pár napja összefutottunk a cimbikkel. Bandáztunk egy nagyot a 'nagyréten'. Majdnem az egész banda ott volt: Dakota, Ottó, Molly, Rozi, Hagyma, Mogyi. Juhúúú! Három másik négylábú is velünk tartott (az már tizenkétláb plusz), őket most láttam először. Hú, mekkorákat hemperegtünk az avarban. Pocsolyákban is dagonyáztam, páran követték is a példámat. Lett is kisebb riadalom a kétlábúak körében! Mondjuk ez engem cseppet sem izgatott! Másik akarom mondani Makacs Kétlábú (elhatároztam, mostantól így fogom hívni) végül rám hagyta! Szőröstül-bőröstül csupa sár voltam. De láttam ám rajta, mennyire büszke rám! Nem mondta senkinek, de én láttam rajta!

Hát ha ez kell, hogy büszke legyen rám, megmártózom én a világ összes pocsolyájában! :)

Második felvonás: 

A vasládával egészen messzire utaztunk. Abban a messzi városban, a folyóparton, találkoztam egy úszó szárnyassal, jól meg is ugattam. Hát ez mi a fenét képzel?! Mit hápog ott a víz közepén..?! Úszott volna közelebb, ej, de megrendeztem volna csórikám tollait! Aztán láttam egy amolyan nyávogó négylábút is, na, nem a vízben, hanem a szárazföldön. Most először teljes életnagyságban, majdhogynem szemtől szemben. Alig fél méterről! Erős Kétlábú direkt arrafelé vette velem az irányt (grrrr), nyávogógép púpozta a hátát, a szőr is felállt rajta. Nem láttam még ilyet, de sejtettem, hogy sok jót nem jelenthet.. Hohó, ennek fele se tréfa! Ide ész kell, nem erő: úgy tettem, mint aki észre se veszi! Ő jobbra állt, tőlem nem messze, én meg mellette elhaladva balra fordítottam a fejem és a közeli kerítést bámultam: hmm, de érdekes egy kerítés ez, és azta, micsoda pázsitja van annak a kertnek! Túlhaladtunk! Hihi, a kis nyávogógép bevette! Vissza se néztem. Megúsztam.

Harmadik felvonás: 

Megint csak a vasládával mentünk, de most még messzebbre mint előző nap! Kiszállunk. Erdő mindenhol! Azok a szagok, istenem! Kétlábúim! Engedjetek! Halljátok?! Hadd menjeeeeeek! Hív az erdőőő! Az erdőben nem, de a tisztáson végre elengedtek. Bevetettem magam a bokrok közé, ugráltam a méteres fűben, ez ám a boldogság! Még a bogáncsok se zavartak. Makacs Kétlábú hazafelé a vasládában vagy harminc bogáncstól szabadította meg a bundámat. 

De mit nekem holmi bogáncs, ha a szabadság ezzel jár!

Negyedik felvonás: 

Ezt nem hiszem el! Megint a vasládával megyünk! Megint csak messzire. Álmodom?! Vagy a mennyországban vagyok? Igen, ez tutira a mennyország: az erdőben levették rólam a pórázt!!! Usgyi előre! Szagok szagok hátán, erre nyúl járhatott, arra meg őz, zörög az avar mind a négy tappancsom alatt. Fuuuutás! Messziről hallom: L-e-e-e-j-k-a, g-y-e-r-e-e-e! Hívnak, sipirc vissza! Nem tehetem meg, hogy nem megyek.

Ezek bíznak bennem! 

Hódolók..cöhh!

Nos, négylábú barátaim, én így bánok a hódolóimmal! Csak a mihez tartást végett..... ;)

A papiros

A tegnapi nap Másik Kétlábú szerint nagy nap volt a mi közös történelmünkben! Hát nem is tudom, eleinte nekem nem is igazán tűnt fel, hogy ez a nap nagyon más lett volna mint a többi. Ugyanúgy felkelt a nap, kaptam illatos párizsit, futkorásztunk a cimbikkel a folyóparton, majd ugyanúgy feladatoztunk a suliban, mint máskor. A narancssárga mellényesek szerint amúgy egyre ügyesebbek vagyunk Másik Kétlábúval. Azt hiszem, kezdek összeszokni vele.. Már nem is annyira jó ez a jelző rá, hogy "Másik".. De még nem tudom, hogy hogy hívjam. Még keresem rá a megfelelő szót. Szóval sokat dicsér, dögönyöz, párizsit ad, szóval egy vaút sem szólhatok ellene.

Tegnap azért éreztem, hogy Másik Kétlábú újra izgul valamiért, amit nem igazán tudtam mire vélni, így egy kicsit szétszórt lettem én is. De nem nagyon, csak egy kicsit! Felmentünk a pályára, majd kaptam tőle a szokásos feladatokat. "Lábhoz, ül, fekszik, marad" és ezek különböző kombinációi. Fura, most nem hallottam a klikkegést és falatot sem kaptam egyből, de azért csináltam én mindent rendületlenül, ahogy Másik Kétlábú tanította nekem, mert én tudtam, én bíztam benne, hogy a végén lesz valami jutalom. És így is lett: pár perc múlva, a pálya szélén nagy-nagy adag simit és párizsi-bacon kombót kaptam Másik Kétlábútól, akinek a szája a füléig ért, ha nem tovább!

Hazafelé végig egy papirost szorongatott nagy büszkén. Ez a Másik Kétlábú.. Nem tudom hova tenni, de szeretem.

Gödör

A hét elején vidékre utaztunk Erős Kétlábú családjához a vasládával. Két napon keresztül Sonny Boy-jal alias Sanyival bandáztam, rágtam azt a szőrös fülét egész álló nap, csak hogy velem foglalkozzon! 

Egyik délután Erős Kétlábú, Másik Kétlábú és egy cimbijük elvitt egy nagy rétre játszani, ahol nem messze kisebb-nagyobb gödrök voltak és a gödörben emberek. Nem értettem, mit csinálnak ott lenn, miért van kis ecset a kezükben és miért törölgetnek minden egyes kis rögöt ilyen nagy hűhóval.. Hogy ne unatkozzanak, gondoltam egyet és egy óvatlan pillanatban újra odasomfordáltam a gödör szélére, majd jól beledobtam a szép piros frizbimet a gödör legmélyebb zugába. Hohó! Egyből mindenki rám figyelt! Az egyik kétlábú a gödörből még vissza is hozta nekem!!! 

Hogy ezek a kétlábúak mennyire idomíthatóak! ;)

Csavargás

Tegnap hajnalban keltek Kétlábúék. Én nem nagyon akarództam még felkelni, inkább szunyáltam tovább.. Sötét is volt, hideg is volt. Brrr... Hívtak, hogy menjek. Nem mentem. Úgy tettem, mint aki még nagyon durmol, csak a szemem sarkából lestem, mi történik. Kapkodtak. Újra hívtak. Na jó van már, megyek, nem kell úgy aggódni! Komótosan végrehajtottam reggeli jógagyakorlataimat, majd kelletlenül kitámolyogtam az ajtóhoz. Így felébreszteni, két órával a reggeli séta előtt..! De ha ők azt mondják, menni kell, akkor menni kell..

Életkedvem akkor kezdett el visszatérni, mikor megláttam, hogy a vasláda felé vettük az irányt!!! Juhú, gondoltam magamban, utazuuunk! Imádok utazni. Ülni elől Másik Kétlábú ölében és nézni az elsuhanó tájat. Itt egy négylábú, ott egy másik vasláda, amott egy hatalmas fa... Mennyi minden! Egy ideig néztem ezt a színes kavalkádot, de aztán próbáltam bepótolni a hiányzó két órát és lassan elbóbiskoltam..

Miután álmomban már három macskát is megkergettem, felébredtem, kinéztem az ablakon (amit Erős Kétlábú szerint állandóan összekenek az orrommal, úgy odanyomom) és látom, hogy ismerős helyen álltunk meg!!! Vaúúúú! Sonny Boy, haver, jövöööök!!! Beviharzottam a kertbe, futottam két kört örömömben, majd berontottam a házba, ahol heves fülrágásokkal üdvözöltem Sonnyt (akit a háziak csak Sanyinak hívtak). Úgy imádom őt! Olyan nagy és méltóságteljes! Ésés hagyja rágni a fülét! Ehhez nekem két lábra kell ám állnom! Nem olyan egyszerű mutatvány az! Egyszerre ugrálni ás rágni! De sebaj!

Annyi minden történt még tegnap, hogy azt mind elugatni sem tudom nektek...hatalmas labdázás Kétlábúékkal, frizbiztünk is, aztán ott volt a nagy és bozontos Totó, akivel hatalmasat kergetőztünk, Mimi, aki megszeppenve csak nézett minket, na meg még Bogi kutya, akit úgy találtak a szőlőben és aki még nálam is kajlább.

Délután aztán kimentem Kétlábúékkal egy hatalmas mezőre. Másik Kétlábú leültetett. Majd elhangzott az ismerős szó: Mehetsz! Elengedtek!!! Szabad vagy-o-o-o-k! Juhúúú! Ott egy pillangó, megkergetem! Ó, elszállt! És most merre fussak?! Mit nézzek meg?! Elindultam, le a dombról! Olyan hosszúnak tűnt az a poros út. Orromat a földnek szegeztem és csak mentem és mentem! Egy idő után meghallottam Másik Kétlábú hangját: L-e-j-k-a-a-a! Gy-e-r-e-e-e-e-e! Visszanéztem. Már csak két fekete pontot láttam a domb tetején, ahol a két Kétlábút hagytam. Á, szerintem csak képzelődtem.. Nem ők hívtak.. Majd még egyszer elhangzott a "L-e-j-k-a-a-a! Gy-e-r-e-e-e-e-e!", de most már Erős Kétlábú szájából. Újra visszanéztem. Á-á. Nem hagyom magam becsapni. Nem hívnak még, csak a képzeletem játszik velem!!! Így hát tovább poroszkáltam az úton. Éppen belefeledkeztem volna egy nagyobbacska bogár becserkészésébe, amikor hirtelen fékezéssel ott termett a vasláda mellettem. Hát ezt hogy csinálták?! Másik Kétlábú hívott, betessékelt a vasládába és kaptam egy falatka bacont. Erős Kétlábú ugyan dörmögött valamit, de Másik Kétlábú csak kedvesen megdörgölte a fejemet és azt mondta, egy igazi világcsavargó vagyok! Tudom.. :)

Hazafelé mélyen elszundítottam a vasládában. Álmomban aztán bejártam az egész világot!


Egy igen hosszú és poros úton indultam neki. :)

Tervek

Itt ülök ám Másik Kétlábú ölében, úgy pötyögök. Csuda kényelmes! Közben vakargatja a pocakomat :)

Hát tegnap a kutyasuli, na az egy nagy katasztrófa volt. A sárga mellényesek szerint Másik Kétlábú túl stress..izé, nyugtalan, amit én érezhetek és ezért nem figyelek rá oda. Én azért megértem Másik Kétlábút. Mármint, hogy nyugtalan. Hogy aggódik. Amikor a suliban egyszerre hangzik el minden kétlábú szájából, hogy "G-y-e-r-e-e-e i-d-e!", akkor hamarosan minden cimbim megérkezik az ő saját kétlábújához. De én csak nem akaródzok megérkezni az enyémhez. Kis kanyar jobbra, kis kanyar balra, egy puszi Ottónak, még egy Dakotának... De azért meg szoktam ám érkezni én is! Valahogy meg kéne próbálnom megnyugtatni Másik Kétlábút. Nem jó, hogy ennyire nyugtalan..

Most súgta ide nekem Másik Kétlábú, hogy azt is írjam meg, neki csak egy nagy szíve vágya van: hogy boldog négylábú legyek! És ehhez számára egy dolog hiányzik: ha hív, visszaszaladjak hozzá! Megígérte, hogy ha végre végzünk ezzel a sulival, megyünk abba a másikba, ahol mindenféle akadályokon át futhattam! Jaj, hogy én azt hogy imádtam!!! Ügyesen kúsztam-másztam, sebesen szaladtam, fürgén ugráltam! Csak úgy lobogtak a füleim! Ott Másik Kétlábú is sokkal de sokkal nyugodtabb volt. Együtt dolgoztunk és kutttyamód élveztük! V-á-ú-ú-ú!!! Dejóóóóó is lesz!

Velős poszt

Meg kell, hogy állapítsam, Másik Kétlábú nem adja fel. A terape..izé vasárnap csak megnézett magának. Jól megnézett. Meghiúsult a tervem. Úgyhogy én is jól megnéztem ám magamnak! Azt mondta, már amennyit értettem belőle, hogy Másik Kétlábú nem fogja elég keményen a gyeplőmet, akarom mondani, pórázomat és baconostül sem elég érdekes számomra.. Ez azért így nem teljesen igaz!!! Én szeretem Másik Kétlábút! Csak ugye a hangok, a zajok, a neszek, a szagok, azok az illatok.. Képtelenség így koncentrálni!!! Lehet egy kutya jó javaslatom? Tessék egy hang- és szagszigetelt pályán tartani az órát!.. ;) 

Szóval Másik Kétlábú döntése végleges: továbbra is járunk a suliba. Hjajj. Csak nem veri ki ezt a hülyeséget a fejéből. O-o-olyan makacs. Konok. Önfejű. Megátalkodott. Nyakas. Akaratos. Megrögzött. Dacos. 

Hajjaj, kutya mód emlékeztet valakire...

Bojkottálok

Úgy döntöttem, elég volt a suliból. Ooolyan uncsi. Az a sok koncentrálás.. Belesajog a buksim. És amúgyis, nem nekem való az! Másik Kétlábú még nem tudja.. De igyekszem a tudtára adni. A tervem az, hogy előadom a kis remegős, félős, tündi-bündi szőrmókot. Ez ugye menni fog. Nekem ne menne?!? Tutkó beveszik! Szóval szerdán végigremegtem az órát. Úgy, de úgy remegtem, hogy hozzám képest a kocsonya kismiska. De még a nyárfalevél is! Ma is remegtem. De csakis az órákon! Biza! Órák előtt és után Erős Kétlábúnak és Másik Kétlábúnak olyan vagyok mint egy kis angyal. A szabotálás egyre jobban megy! Hivatalosan is szabotőr lettem! Skandáljátok velem együtt: Le a sulival! Le-e-e a sulival!

Másik Kétlábú nem érti. A fejét ingatja. A sulis narancssárga mellényes kétlábúak sem értik. Mindenki a fejét fogja. Azt hiszem, feladtam a leckét nekik! Juhúúúúú!

Egy a bökkenő: a holnapi órára az okosak behívtak egy terape... izét, akármit, hogy megnézzen magának, miért is játszok kocsonyát. Ajajj! Drukkoljatok, le ne bukjak! ;)

Ijedelem

Jól megijesztettem tegnap a két Kétlábút. Azt mondják, van bennem egy csomó. Egy pupli. Én ugyan nem érzem. Nekem nem fáj. De hát ha ők mondják, akkor az ott van. Én hiszek nekik. Elvittek. Oda. Nem szeretek ott. Hideg az asztal. Egy irtó hangosan berregő kütyüvel belevágnak a bundámba. Áú! Aztán szúrnak. Böknek. Áúúú... Másik Kétlábú-ú-ú! Fogj szorosa-a-an!!! Jaj, hadd másszak a nyakadba!!! Ne hagyd, hogy már megint böködjene-e-ek! Jól van, már vége, Másik Kétlábú magához szorít. Megnyugtat. Megnyugszom.

Délután elmentünk frizbizni. Hát az csuda jó móka volt! Ott volt Erős Kétlábú, meg a fiúk. Erős Kétlábú cimbijei. Ja, Másik Kétlábú is jött. Képzeljétek, két frizbi után is futkoshattam egyszerre! Volt egy piros és volt egy lila. Enyém és a fiúké. Dobták innen, dobták onnan, én meg csak nyargaltam ide meg oda azon a nagy és hatalmas és illatos réten. Nem tudom, milyen lehet az a Mennyország de én valami ilyesminek képzelem....

De! Föld hívja Lejkát.. Suliba kellett mennem. A nagy megpróbáltatások közepette reménykedtem, hogy ez a kis pupli majd eltereli a figyelmet a suliról. De nem! A csuda vigye el! Ráadásul most valami kék szörnnyel utaztunk. A föld alatt. Elmorfondíroztam, vajon hány tacsi cimbi kellett ahhoz, hogy azt az alagutat kiássák?! Jó kis meló lehetett!

Ha legközelebb hírt hallotok arról, hogy alagutat ásnak valahol a városban, nekem is szóljatok ám! Egyszerűen nem maradhatok ki egy ilyen jó kis buliból! ;)

Okosodik

Tegnap suli után Másik Kétlábú is, én is kidőltünk. Vegetáltunk. Hjajj, ha tudnátok, milyen fárasztó ez az okosodás! Amúgy a sárga szörny már nem akar megenni, Erős Kétlábú most sem volt ott a vasládával, de igazából a cimbik és az illatos szalámi, akarom mondani most illatos bacon miatt ezt annyira nem is bántam! 

Másik Kétlábúnak szerintem elment az esze. Fejébe vette ugye ezt az engem megnevelünk dolgot. Jó-jó. Ül. Ülök. Fekszik. Fekszem. Marad. Maradok. De hopp! Ott figyel az az agár a kerítésnél. Jajj, hát nekem oda kell rohannom, de tüstént. Nem maradhatok!!! Bocs, Másik Kétlábú. Hallom még a hangját, ahogy kiáltja: L-e-e-e-e-e-j-k-a-a-a, g-y-e-r-e-e-e i-d-e-e-e! Jó-jó, mindjárt! Még megnézem ezt a fűszálat is, a helyén van-e.. Meg azt a másikat is! Ő meg csak L-e-e-e-e-e-j-k-a-a-a, g-y-e-r-e-e-e i-d-e-e-e! Jól van na, még egy kanyar erre, még egy arra, hopp, hát itt vagyok Másik Kétlábú, látod? Hol az az illatos bacon? Aztán elölről: Ül. Ülök. Fekszik. Fekszem. Marad. Mara... Hát nem, eszem ágában sincs maradni! Másik Kétlábú kitartó. Nem adja fel.. Kár.

Egyébként úgy vettem észre, Másik Kétlábú egyre cselesebb. Tegnap (mikor már több napja csak jutifalatokat kaptam), valami nagyon finomat és illatosat készített. Juhú! Kaja!!! Nekeeem. De ő csak csendben egy tálcára pakolt és leült vele a szőnyeg közepére. Egyenesen velem szemben. Mit akar?! A pavlovi reflexeim (erről a National Geographicon hallottam ám!) beindultak. A tányéron illatos husi volt. Hatalmas, szaftos szelet. Csak rám vááár! Közelebb mentem. Másik Kétlábúból furcsa hangok törtek elő: Grrrrrrrrrrrrrrr! Te, ez most morog?! Rááám? Nofene. Nem mozdulok. Grrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr! Na ennek a fele sem tréfa! Fülem-farkam behúzva eloldalogtam és egy sarokból figyeltem, ahogyan elpusztítja azt a hatalmas, szaftos szeletet. Az utolsó falati-i-ig! Ezt nem hiszeeem el! Hallod-e, Másik Kétlábú!!! Ne kínooooozzz! De hogy még az eddig kedvenc helyemre, a kanapéra sem enged fel... Ez..ez...ez... Egyszerűen szóhoz sem jutok!!!

Hjajj, Másik Kétlábú okosodik. Valahogy bojkottálni kéne ezt a suli dolgot! Hohó, megvaaan: következő órán addig ások majd, amíg el nem süllyed az a sulis sziget!!! ;)

Valami történt

Ma kutya korán volt indulás. Nem tudtam, hová megyünk, de Másik Kétlábú a tegnapi hallgatása után végre újra hozzám szólt (ugyan nem tudom, mi lelte, hogy nem figyelt rám, de szövetkezhetett Erős Kétlábúval, mert ő sem szólt hozzám tegnap). Nagyon eltökéltnek tűnt. Húzta-vonta a pórázomat, mentünk cikk meg cakk, illatos szalámi, szép szó. De ha egyszer én nem arra akartam menni..! Végül persze az lett, amit Másik Kétlábú akart, hiába tettem neki keresztbe, akarom mondani, cikk meg cakkba. Elértünk a sárga szörnyig. Felszálltunk. Remegtem mint a nyárfalevél. Hová visz ez a szörny minket? És ugye Erős Kétlábú ott lesz, mikor leszállunk? Nem, nem volt ott. És a híd végén? Ott sem volt. És a sarkon túl? Ugye ott lesz?! Csak nyargaltam és nyargaltam, hátha ott lesz a vasládával. Vissza se néztem Másik Kétlábúra. Hallottam, ahogy még utánam kiabál, mit kiabál, ordít, hogy L-e-e-e-e-e-j-k-a-a-a! G-y-e-r-e-e-e i-d-e-e-e-e! Parancsszavak özönét kiáltotta még ezután, de érdekelt is engem?! Egyszer csak azt hallom, hogy torkaszakadtából azt ordítja: M-a-r-a-a-a-d!, -hangja vészesen közelről hallatszott-, és mire visszanéztem, egy hatalmas vasládával néztem farkasszemet. Nem akkora, mint Erős Kétlábúé. Annál sokkal hatalmasabb. Megrémültem. Másik Kétlábú nem gondolkodott, elé ugrott. Csak állt ott, megmeredve. Végtelennek tűnt az idő. Felém fordult és megragadott a grabancomnál fogva. Azt hiszem, valamit ott nagyon rosszul csináltam..


Két perc múlva persze már el is felejtettem azt a hatalmas vasládát és a sulis cimbikkel rohangásztam. Jaj, ha tudnátok, hogy én mennyire de mennyire élvezem, ha én szaladhatok elől. Olyankor semmi sem számít! Csak úgy porzik utánam minden. A cimbik a nyomomban, az egyikük már majdnem utolér (igazából ha akarnám, nem érne utol egyikük sem, de erről pssszt!) és akkor én egy éles balkanyarral irányt váltok és megy is a bukfenc ezerrel a nyomomban. Mindenki tiszta por. Csuda jó móka! Én ezt úúúúúúgy élvezem! A suliban az a legjobb, hogy a cimbik ott vannak. Jaj hát ők nagyon ügyesek! Nem úgy mint én. Én úgy szeretném fékezni magam és hallgatni Másik Kétlábú vezényszavaira, de hát annyi minden történik egyszerre! Először is ott vannak a nagyok a kerítés túloldalán. Kergetőznek. Át-át vakkantanak. Aztán ott van az a jó hűvös homok. Abba ugye bele kell hemperegni. Meg bukfencet hányni. Aztán ott van az orrom előtt elrepülő méhecske. Őt meg ugye meg kéne fogni! Miért is nem törődik bele Másik Kétlábú, hogy én ilyenkor nem bírok magammal?!

Hazafelé aztán történt valami. Maradni akartam. Leültem a hátsómra és lecövekeltem. Másik Kétlábú cikk meg cakk, illatos szalámi, szép szó. Nem! Nem akarok menni! Hallod Másik Kétlábú?! Én nem akarok veled menni!!! Mit nem lehet ezen megérteni?! Ő meg csak cikk meg cakk, illatos szalámi, szép szó. Egyre jobban lecövekeltem. Hirtelen megállt. Mély levegőt vett. Fölém hajolt. Majd ezt hallottam:

MOOOOSTMÁÁÁÁÁRAZTÁÁÁNELÉÉÉGLEGYEENHOGYEGYKISTERRIEEEEERMONDJAAAMEGNEKKKEMMERREMENJÜÜÜNKKÉSMIKOOR!!!!!44!4!! 

Rám üvöltött. Ő. A Másik Kétlábú. Ő még soha. Összerezzentem. Megdermedtem. Nem értettem, mit mond. 

De értettem, mit akar. Hazafelé most az volt, amit ő akart.

Előzmények

Így első posztomban összefoglalnám eddigi rövid életem: 

A két kétlábú még februárban, egy hideg napon érkezett. Onnan tudom, hogy hideg volt, mert testvérkéimmel összebújva aludtunk a pajtában. Megérkezett a két kétlábú és én körbeszaladtam őket, bukfenceztem előttük egyet, két mellső lábamat nekik támasztottam, a szemükbe néztem, sáros kis mancsom nyomát rajtuk hagytam. Ők csak engem néztek, engem hívogattak, engem becézgettek. Később azt mondták, már az interneten (tudom is én, mi az) megtetszett nekik az a kócos, bozontos buksim. Hát ha ők mondják.. Szóval hurrááá, magukkal vittek! Egy rozoga vasládában utaztunk, én végigaludtam az utat. Néha fel-felkaptam a fejem egy bizonyos szóra: "Lejka"


Állítólag ez a fotó rólam bejárta a fél világot és egy nap Másik Kétlábú meglátta és azt mondta: "Nekem ő kell!!!"

Nos, az elkövetkező napokban és hetekben egyre inkább kezdtem úgy érezni, Lejka az én vagyok, én Lejka vagyok! Lejka. Szeretem a dallamát.

Hónapok teltek el, mióta magukkal hoztak. Számomra kiderült, van az Erős Kétlábú és van a másik. A Másik Kétlábú elhatározta, hogy megnevel. Hogy jó kutyát farag majd belőlem. Hallottátok?! Belőlem?! A Lejkából?! Nevetnem kell! Először oviba jártunk, megtanultam ülni, feküdni (de persze csak akkor, ha én is akarom..). Erős Kétlábú egy időre elment, így ketten maradtunk Másik Kétlábúval. Nehezen, de valahogy helyreállt a világbéke. Nagyokat csavarogtunk, kezdtem felnézni rá, egyre erősebbnek tűnt. Aztán visszajött Erős Kétlábú és én újra elgyöngültem. Nézzétek el nekem, de hát ő olyan nagy, két lába van, mély és erőteljes a hangja.. Nem lehet nem észrevenni! Úgy de úgy szeretem!

Persze ezek után Másik Kétlábú még jobban fejébe vette, hogy megnevel. Egy nap megsúgta nekem: minden vágya az, hogy erősnek lássam. Hogy ne üljek le neki két méterenként az utcán. Hogy szépen menjek vele pórázon. Hogy visszafussak hozzá, ha hív. Hogy szót fogadjak neki első szóra.

Másik Kétlábú szemébe néztem és megértettem. Azt hiszem, szeretem Másik Kétlábút is. Jó leszek. Én megpróbálom. Lehetetlent kér, de megpróbálom. De ha tudná, hogy ez nem csak rajtam múlik. Ott van Erős Kétlábú, meg aztán azok a virágok, madarak, macskák, bogarak, fűszálak és vasmadarak......


Most iskolába járunk. 


Szóval így élünk mi hárman: Erős Kétlábú, Másik Kétlábú, meg én.