Ez volna a mennyország? :)

Ma a sulira mentünk vasládával Makacs Kétlábúval, meg Roziékkal. Nem tudtam, mi vár rám, de azt hiszem, ennyire még a mennyország sem lehet jóóó! Repkedő frizbik mindenfelé!!!!! Juhuhúúúúú! De akkor egyszer csak Makacs Kétlábú fogott és kikötött a kerítéshez a többi sorstársam mellé. Az összes kétlábú nekiállt dobálni egymásnak a frizbit, velünk négylábúakkal mit sem törődve! Kánonban mondtuk is a magunkét! Így megfeledkezni rólunk, cöhh!.. Dobálják a frizbit, mi meg nem mehetünk utána?! Hát hülyék ezek??!? Addig rángattam a kerítést teljes erőmből, míg kiszabadultam és juhuhuhúúúúúú, be a pálya közepére!!! Nincs frizbizés Lejka nélkül, jól jegyezzétek meg kétlábúak!!!

A nap eredménye: mínusz egy nyakörv (na és?!), plusz egy új piros csoda frizbi :)))

Ajjaj 2.

Huhh, az imént az esti körsétánk alatt a nagy bóklászásom közepette egy fekete szőrös valamire leltem a fűben a nagy sötétben. Egyszer csak rájöttem, hogy ez egy nyávogógép! Volt. Múltidő. Kampec. Grrrrrrrrrrrrrr! Jól megmorogtam.

Makacs Kétlábú valami olyasmit mondott nekem, hogy "Lejka, jól nézd meg! Ő biza nem volt olyan szerencsés, mint ma te. Matrica lett." Hát nem sokat értettem ebből, de azért úgy tettem, mintha :P

Ajjaj!

Ma majdnem baj lett. Azaz én nem tudom, de Makacs Kétlábú nagyon is így gondolta, mikor vígan átfutottam az úton egy másik négylábúhoz egy idegen guruló vasláda kerekei előtt. Én esküszöm nem tudtam, hogy baj lehet ebből, de ahogy Makacs Kétlábú egy hatalmasat és fájdalmasat üvöltött, mert azt gondolta, éppen most lettem matrica, én átérve az úton, gyorsan lelapultam. Lapultam és vártam, hogy odaérjen. Tudtam, hogy sok jóra nem számíthatok.. Grabancomnál fogva megemelt, megrázott és érthetetlenül szitkozódott. Azt hiszem, valamit nagyon nem jól csináltam.. :(

Makacs Kétlábú szerint nagyon jó kis őrangyalom van. Hát adok neki feladatot, az egyszer biztos!

Hmm..

Ma Makacs Kétlábú egy jó kiadós frizbizés utáni fáradtságomat cselesen kihasználva megmért a fejem búbjától egészen a tappancsomig. Nagyokat hümmögött hozzá. És ezt a fotót nézegeti már napok óta a neten. Ha a szimatom nem csal, valamire készül, nagyon készül. Csak tudnám, hogy mire... Na de úgyis rájövök!!! :))

Gyógyulok

A cupák nélküli diétától nem igazán repesek.. De megteszi hatását. Makacs Kétlábúnak már nem kell ügyeletben lennie mellettem éccaka :) Hagyom aludni is néha ;))

:(

Tegnap este óta foscsizok. Makacs Kétlábú egész éjjel ügyeletes volt mellettem. Ha jeleztem, máris kapta fel a bakancsot és usgyi, rohanás! Hát, nem mindig sikerült időben leérni :((( Ma reggel el is vitt dokihoz. Hogy én hogy utálok oda menni..a létező összes karmommal erősen kapaszkodtam Makacs Kétlábú nyakába. A doki néni azt mondja, lázam is van. Kaptam lázcsillapítót és valami antibio izét is. Diétára fognak. 

Hjajj, hát akkor most egy ideig nincs se cuppogós cupák, se disznófüle :(

Szabadság :)))

Két óra lasztizás után egy másodpercre azért megálltam pózolni Makacs Kétlábúnak..a nyelvem sem maradt meg a számban.. A szabadság eszméje vagy valamilyen ilyen hangzatos címszó alatt rám tette ezt a fityegő valamit.. Ám legyen! Ó, hogy a szabadságot én mennyire imáááádom!!!

Lejka a nagyvárosban..

Makacs Kétlábú úgy döntött, legyek csak otthon az ő őrző-védője, meg kis asszisztense. Boltba nem visz egy ideig, mert...hát jó, bevallom nektek...én a stramm és karakán és magabiztos Lejka..félek utazni azzal a nagykerekű kék valamivel. És a sárga szörnnyel is. És mindennel, ami nem a mi kis vasládánk és rázkódik, zörög, kerreg és pöfékel. És az a sok láb. Nem is tudom, hány láb. Mind ott áll körülöttem. Megszámolni sem tudom! Néha kezek nyúlnak felém. Azt se tudom, kié-mié. Makacs Kétlábú ilyenkor jól odaszól nekik: "Ne!" Összehúzom magam, egész kicsire. Én ott se vagyok! És remegek.

Nem nekem való ez a nagyváros. Csak az erdő, a mező, a folyó! Élni ott volna csudajó!

Munkás élet

Új munkám lett! Makacs Kétlábú mellett dolgozom. Mint négylábú őrző-védője és asszisztense. Aki csak bejött a boltba, azt jól megugattam. Hát mit képzelnek ezek, hogy csak így bejönnek! Különösen azt a kétlábút nem szívleltem, aki hatalmas csörgő-zörgő-zizegő zsákokkal jött. (Na, nem a mikulás volt! ;))

Az erdő kapitánya

Huhuhúúúúú! Ma erdőt kerültem Makacs Kétlábúval és Erős Kétlábúval. Ez ám a boldogság!!! Keresztül-kasul szeltem, nem maradt egy talpalatnyi része sem, amit ne jártam volna be! :) Makacs Kétlábú kinevezett engem az Erdő kapitányának. Nekem igencsak tetszik ez a titulus.. ;)

Őrző-védő szolgálatban

Képzeljétek, az imént Makacs Kétlábú védelmére keltem!!! Őrző-védő szolgálatos lettem :) Nem tudom, valahogy csak jött ez az egész. Hipp-hopp. Szóval az úgy volt, hogy egy fenemód fura és nem jó illatú kétlábú betámadta őt a kapuban, és bár nem értettem, mit mond neki, de azt éreztem, hogy semmi jót nem akar. Csak úgy sugárzott belőle. Brrrrr. Elállta Makacs Kétlábú előtt az utat a kapuban, így nem tudtunk haza jönni. Arrébb mentünk Makacs Kétlábúval és vártuk, hogy elmenjen ez a lumpen kétlábú, de ő csak nem akart elpárologni, hanem elkezdett közeledni Makacs Kétlábúm felé, mindenfélét dünnyögve, mire én sem voltam rest, kettejük közé álltam és veszettül elkezdtem ugatni ezt az idegent. Beleadtam én mindent! Az hátrahőkölt, úgyhogy nem volt hiába! :) Makacs Kétlábú alaposan megdicsért! 

Lejka tizedes szolgálatra jelentkezik! :)

Itt a tavaaasz!

Idei első erdőkerülésem Makacs Kétlábúval és Erős Kétlábúval. Nincs is ennél jobb móka! Szia, helló, szevasz tavasz!!! :)

Kettecskén is van élet

Erős Kétlábú messzire ment, két hétig hűlt helye volt. Makacs Kétlábúval kettecskén maradtunk. De nem bántam, mert jó kis progikat szervezett, mókában aztán nem volt hiány :) Esténként jól kifáradva együtt aludtunk el a kanapén..

Hohohohóóó!

Hohohohóóó! Megjött a hóóó!!! Én annyira imádom ezt a fehér, hideg izét! Óriásit buliztam! Juhúúúúú!!! Makacs Kétlábú filmre is vett, amíg el voltam foglalva  :D

Újabb papiros

Egy ideje elég sokat gyakoroltunk Makacs Kétlábúval. Feladatoztunk itthon, az utcán, menet közben, a pályán. Mindenhol. Én nem bántam, mert cserébe mindig kaptam valami finomat. Igaz, a tálkámba nem is nagyon jutott semmi.. (Hohó! Álljunk csak meg itt! Most esik le. Engem csúfosan megvezettek, kérem szépen! Hát azért ültem én le első szóra, mert fenemód éhes voltam és az ínycsiklandó falatomhoz akartam jutni! Most már mindent értek! Okos ez a Makacs Kétlábú. Naggyyon okos. Résen kell lennem..)

Szóval a nagy gyakorlások után tegnap megint a sulis szigeten voltunk, futkostunk Rozi havernémmal, de azt éreztem, valami történni fog. Volt valami a levegőben. Különösen a Makacs Kétlábú körüli szűk egyméteres sugárban. Csak úgy vibrált. Makacs Kétlábú próbálta leplezni, de ahogy teltek az órák, egyre kevésbé ment ez neki. Csoda, hogy nem rázott meg, mikor hozzámért.. Pedig ivott is valamit a termoszából, ami után kicsit jobb kedvre derült, de így is hallottam a hangján, hogy valami itt biza lesz ma. Hát őszintén, a mai napig nem tudom, hogy mi, mert aztán felmentünk a pályára, megcsináltuk a jól begyakorolt feladatainkat, és bár volt ott még egy kétlábú, aki bőszen írogatott valamit, miközben engem figyelt, de ez engem egy cseppet sem érdekelt, mert kaptam extra finom illatos májat és buksi simit, szóval nagyjából minden úgy volt, mint szokott, csak az a feszültsége, na azt nem tudom máig hová tenni.

Hazafelé amúgy már megint egy papirost szorongatott.

Világvége

Egy este Erős Kétlábú és Makacs Kétlábú odaadtak Makacs Kétlábú felmenőinek. Nem értettem a dolgot, de mivel már máskor is jártam náluk és ott olykor-olykor egy-egy finom cupák is leesik nekem "véletlenül", hát nem törődtem vele. Késő este volt. A meleg lakásban voltunk, ők egy villódzó dobozt bámultak, amiben kicsi figurák jöttek-mentek, én pedig jó dolgomban elheveredtem a puha szőnyegen. Egyszer csak "durrrrrr". A nem jóját! Mi a fene volt ez?!?? Honnan szólt?! Megsüketülök! Ez fááááj!!! Reszkettem mint a kocsonya, usgyi, én biza beszaladtam a kanapé mögé és olyan picire hömbölödtem össze, amennyire még soha. Hallod-e te durr! Én nem vagyok itt! Lejka nincs itt. Nem is volt!!! Menj innen!!! De akkor megint "durrrrr". Aztán még egy, meg még egy és még egy. És ez így ment a végtelenségig.. Bevallom, én azt hittem, itt a világvége. Ennyi volt. Nincs tovább. Nincs több erdőkerülés, se mezőn futkosás, se frizbizés, se nyávogógép kergetés, se cupák, se semmi. Nagyon féltem..

Lassan, de eljött a másnap, a durrok távoztak, Makacs Kétlábúék is megkerültek, én olyan de olyan boldog voltam. Bár még két napig reszkettem, míg megnyugodtam, de lám, nincs világvége. Talán tartogat még nekem az élet pár cupákot.

A nyávogógép

Az elmúlt pár napban mindenki fura, tüskés fákkal a hóna alatt rohangált. Egy nap Makacs Kétlábúval, Erős Kétlábúval és a vasládával leutaztunk megint bundás Sonny-ékhoz vidékre, ahol a nappaliban is láttam állni egy ilyen fát. Rajta díszek, alatta csomagok és egy hús-vér-izgő-mozgó nyávogógép! Csak masni nem volt a nyakában.. Hmm, a nem jóját! Eddig itt nem volt nyávogógép! Uccu, én biza most elkaplak te nyávogó mihaszna! Már pörögnének is ki a futóműveim, mikor Makacs Kétlábú akkorát süvöltött rám, hogy még a nevemet is elfelejtettem! Mindenki csak a fejét csóválta. Riadalom a köbön. Makacs Kétlábún is éreztem némi kétségbeesést.. Hát így azért nem lesz olyan egyszerű elkapni ezt a fekete szőrpamacsot! Na jól van, most még megkegyelmezek a nyávogógépnek, na de legközelebb...lesz ne mulass! Pár perccel később Makacs Kétlábú magához hívott. Ott volt Erős Kétlábú is, ésés a nyávogógépet tartotta a kezében!!! Közelebb mentem. Önkéntelenül is kijött belőlem egy amolyan nemtetszésemet kinyilvánító Grrrrrrrrrr. Puff! Kaptam egy taslit az orromra Makacs Kétlábútól. Grrrrrrr. Puff neki! Újabb tasli. Hmm. Ezek most azt akarják, hogy ne egyem meg ezt a szőrös nyávogógépet?! Tényleg ezt akarják?! Miééért?! De ám legyen. Elásom én azt a csatabárdot..

Nyávogógépünket másnap már játszani hívtam...volna. Puff! Kaptam egy taslit az orromra. Ettől a kis nyávogógéptől! Miután magamhoz tértem a döbbenettől, közelebb merészkedtem és újra játszani hívtam, csak a mihez tartás végett, hátha nem értette meg, mit is akarok.. Puff neki! Újabb tasli. És ez így ment két teljes napon keresztül. A harmadik napon én ezt biza iszonyatmód megelégeltem és egy újabb tasli után kiástam én azt a nem is olyan mélyre ásott csatabárdot és uccccccu, egy életem-egy halálom, utánairamodtam!

Makacs Kétlábú egy szót sem szólt, csak cinkosan rám kacsintott.. :)

Sztár lettem

Makacs Kétlábú átrendezte a nappalit, fényes valamiket tologatott ide, meg oda, engem beállított vagy ültetett vagy fektetett (mikor milyen kedve...ööö, akarom mondani, mikor milyen kedvem volt :P) középre és csak ennyit hallottam: katt-katt-katt-katt... Vannak hóbortjai, azt meg kell hagyni.. :)) Azt mondja, fotogén vagyok. Hmm, én nem tudom, ez mit jelent..

Majd legközelebb!

A cudar idők megtették hatásukat. Kész, eddig bírtam. Felad-o-o-o-m!!! Azt hiszem, kezdek betörni. Azt mondja Makacs Kétlábú, olyan vagyok, mint egy rakoncátlan kanca, akit be kell törni. Biztosan így van, ha ő mondja :) A sulit élvezem, Makacs Kétlábú szerint egyre ügyesebb vagyok, egyre jobban bízik bennem. Négy feladatot szoktunk (n)agyon gyakorolni: akadályokon át futok, ezt élvezem a legeslegeslegjobban, aztán meg egy narancssárga műanyag akármihez kell kimennem, mikor makacs Kétlábú azt mondja, "Bója!" és ott kell lefeküdnöm mellette, aztán pedig messziről hív és félút felé kell nekem lefeküdni. Ja, meg van az a feladat is, mikor a kezével jelzi nekem, hogy üljek vagy feküdjek. Ezt néha még elrontom, mert zizi módra előbb lefekszem, mint ahogy intene a kezével. De amúgy tényleg egyre, de egyre jobban ment nekünk minden, Makacs Kétlábú is egyre nyugodtabb volt.

Aztán...

Jött egy nap, mikor a szokásosnál korábban kimentünk a szigetre. Órákon át futkostunk a falkával, majd egyszer csak visszakanyarodtunk, a pálya felé közeledtünk, aztán Makacs Kétlábúval bementünk, belekezdtünk az első feladatba, akadályokon át futottam, Makacs Kétlábú boldog volt, kaptam érte illatos májat, majd a kezével intett, hogy feküdjek, de nem figyeltem, előbb lefeküdtem, aztán meg visszaültem, Makacs Kétlábúból csak úgy sütött a zizzenet, azért kaptam májat, de már nem értettem, mi is van, hirtelen azt sem tudtam, mi az a "Bója", pedig tudom ám én, aztán meg az utolsó feladatnál félúton se feküdtem le. Makacs Kétlábúm teljesen szétesett. Én is. Annyit még hallottam, hogy az a kétlábú, aki ott állt végig a pályán és bőszen írogatott valamit, közli Makacs Kétlábúval, hogy 68 pont. Nem tudom, ez pontosan mit is jelent, de sok jót nem, mert bár úgy tettem, mint aki észre sem veszi, de éreztem ám, hogy sós lé folyik le az arcán a szemeiből. Éreztem, mert jól képen nyaltam. Megnyugodott. Rám nézett, majd mosolyogva annyit mondott, sebaj, majd legközelebb! 

Úgy érzem, mióta vele vagyok, ő is folyamatosan tanul. Rólam, magáról és az életről.

Cudar idők

A suliban tűzszünetet kötöttem a csajokkal. Néha azért még felpöckölöm őket, amiért cserébe megcibálják a fülem. De ők legyenek a legkisebb gond kutya életemben! Makacs Kétlábúba ugyanis nem tudom, mi ütött. Totál megzizzent! Egy nap valami olyasmit mormogott vérvörös fejjel maga elé, hogy bizony új időszámítás kezdődik a mi kettőnk életében. Hááát....nem hazudott.. Most képzeljétek el, se a kanapéra nem mehetek, se a kedvenc játékaimmal nem játszhatok, nem kapok a tálacskámba enni, csakis Makacs Kétlábú kezéből, amiért keményen meg kell dolgoznom. Egyik nap a suliban pedig totál begőzölt. Hívott, hívott, nem mentem oda hozzá, mert épp az illatos avarba tapadt az orrom, tehetek én róla?! Erre rám ordított, jött felém nagy dirrel-durral, aztán szabályszerűen száműzött a falkánkból!!! Én úgy megijedtem tőle, hogy jobbnak láttam a sarokban az avarral eggyé válni. Ott lapítottam, mint kis dinnye a fűben, mígnem odahívott magához. 

Azt hiszem, Makacs Kétlábúban több erő lakozik, mint hittem. Kezdek felnézni rá..