Tervek

Itt ülök ám Másik Kétlábú ölében, úgy pötyögök. Csuda kényelmes! Közben vakargatja a pocakomat :)

Hát tegnap a kutyasuli, na az egy nagy katasztrófa volt. A sárga mellényesek szerint Másik Kétlábú túl stress..izé, nyugtalan, amit én érezhetek és ezért nem figyelek rá oda. Én azért megértem Másik Kétlábút. Mármint, hogy nyugtalan. Hogy aggódik. Amikor a suliban egyszerre hangzik el minden kétlábú szájából, hogy "G-y-e-r-e-e-e i-d-e!", akkor hamarosan minden cimbim megérkezik az ő saját kétlábújához. De én csak nem akaródzok megérkezni az enyémhez. Kis kanyar jobbra, kis kanyar balra, egy puszi Ottónak, még egy Dakotának... De azért meg szoktam ám érkezni én is! Valahogy meg kéne próbálnom megnyugtatni Másik Kétlábút. Nem jó, hogy ennyire nyugtalan..

Most súgta ide nekem Másik Kétlábú, hogy azt is írjam meg, neki csak egy nagy szíve vágya van: hogy boldog négylábú legyek! És ehhez számára egy dolog hiányzik: ha hív, visszaszaladjak hozzá! Megígérte, hogy ha végre végzünk ezzel a sulival, megyünk abba a másikba, ahol mindenféle akadályokon át futhattam! Jaj, hogy én azt hogy imádtam!!! Ügyesen kúsztam-másztam, sebesen szaladtam, fürgén ugráltam! Csak úgy lobogtak a füleim! Ott Másik Kétlábú is sokkal de sokkal nyugodtabb volt. Együtt dolgoztunk és kutttyamód élveztük! V-á-ú-ú-ú!!! Dejóóóóó is lesz!

Velős poszt

Meg kell, hogy állapítsam, Másik Kétlábú nem adja fel. A terape..izé vasárnap csak megnézett magának. Jól megnézett. Meghiúsult a tervem. Úgyhogy én is jól megnéztem ám magamnak! Azt mondta, már amennyit értettem belőle, hogy Másik Kétlábú nem fogja elég keményen a gyeplőmet, akarom mondani, pórázomat és baconostül sem elég érdekes számomra.. Ez azért így nem teljesen igaz!!! Én szeretem Másik Kétlábút! Csak ugye a hangok, a zajok, a neszek, a szagok, azok az illatok.. Képtelenség így koncentrálni!!! Lehet egy kutya jó javaslatom? Tessék egy hang- és szagszigetelt pályán tartani az órát!.. ;) 

Szóval Másik Kétlábú döntése végleges: továbbra is járunk a suliba. Hjajj. Csak nem veri ki ezt a hülyeséget a fejéből. O-o-olyan makacs. Konok. Önfejű. Megátalkodott. Nyakas. Akaratos. Megrögzött. Dacos. 

Hajjaj, kutya mód emlékeztet valakire...

Bojkottálok

Úgy döntöttem, elég volt a suliból. Ooolyan uncsi. Az a sok koncentrálás.. Belesajog a buksim. És amúgyis, nem nekem való az! Másik Kétlábú még nem tudja.. De igyekszem a tudtára adni. A tervem az, hogy előadom a kis remegős, félős, tündi-bündi szőrmókot. Ez ugye menni fog. Nekem ne menne?!? Tutkó beveszik! Szóval szerdán végigremegtem az órát. Úgy, de úgy remegtem, hogy hozzám képest a kocsonya kismiska. De még a nyárfalevél is! Ma is remegtem. De csakis az órákon! Biza! Órák előtt és után Erős Kétlábúnak és Másik Kétlábúnak olyan vagyok mint egy kis angyal. A szabotálás egyre jobban megy! Hivatalosan is szabotőr lettem! Skandáljátok velem együtt: Le a sulival! Le-e-e a sulival!

Másik Kétlábú nem érti. A fejét ingatja. A sulis narancssárga mellényes kétlábúak sem értik. Mindenki a fejét fogja. Azt hiszem, feladtam a leckét nekik! Juhúúúúú!

Egy a bökkenő: a holnapi órára az okosak behívtak egy terape... izét, akármit, hogy megnézzen magának, miért is játszok kocsonyát. Ajajj! Drukkoljatok, le ne bukjak! ;)

Ijedelem

Jól megijesztettem tegnap a két Kétlábút. Azt mondják, van bennem egy csomó. Egy pupli. Én ugyan nem érzem. Nekem nem fáj. De hát ha ők mondják, akkor az ott van. Én hiszek nekik. Elvittek. Oda. Nem szeretek ott. Hideg az asztal. Egy irtó hangosan berregő kütyüvel belevágnak a bundámba. Áú! Aztán szúrnak. Böknek. Áúúú... Másik Kétlábú-ú-ú! Fogj szorosa-a-an!!! Jaj, hadd másszak a nyakadba!!! Ne hagyd, hogy már megint böködjene-e-ek! Jól van, már vége, Másik Kétlábú magához szorít. Megnyugtat. Megnyugszom.

Délután elmentünk frizbizni. Hát az csuda jó móka volt! Ott volt Erős Kétlábú, meg a fiúk. Erős Kétlábú cimbijei. Ja, Másik Kétlábú is jött. Képzeljétek, két frizbi után is futkoshattam egyszerre! Volt egy piros és volt egy lila. Enyém és a fiúké. Dobták innen, dobták onnan, én meg csak nyargaltam ide meg oda azon a nagy és hatalmas és illatos réten. Nem tudom, milyen lehet az a Mennyország de én valami ilyesminek képzelem....

De! Föld hívja Lejkát.. Suliba kellett mennem. A nagy megpróbáltatások közepette reménykedtem, hogy ez a kis pupli majd eltereli a figyelmet a suliról. De nem! A csuda vigye el! Ráadásul most valami kék szörnnyel utaztunk. A föld alatt. Elmorfondíroztam, vajon hány tacsi cimbi kellett ahhoz, hogy azt az alagutat kiássák?! Jó kis meló lehetett!

Ha legközelebb hírt hallotok arról, hogy alagutat ásnak valahol a városban, nekem is szóljatok ám! Egyszerűen nem maradhatok ki egy ilyen jó kis buliból! ;)

Okosodik

Tegnap suli után Másik Kétlábú is, én is kidőltünk. Vegetáltunk. Hjajj, ha tudnátok, milyen fárasztó ez az okosodás! Amúgy a sárga szörny már nem akar megenni, Erős Kétlábú most sem volt ott a vasládával, de igazából a cimbik és az illatos szalámi, akarom mondani most illatos bacon miatt ezt annyira nem is bántam! 

Másik Kétlábúnak szerintem elment az esze. Fejébe vette ugye ezt az engem megnevelünk dolgot. Jó-jó. Ül. Ülök. Fekszik. Fekszem. Marad. Maradok. De hopp! Ott figyel az az agár a kerítésnél. Jajj, hát nekem oda kell rohannom, de tüstént. Nem maradhatok!!! Bocs, Másik Kétlábú. Hallom még a hangját, ahogy kiáltja: L-e-e-e-e-e-j-k-a-a-a, g-y-e-r-e-e-e i-d-e-e-e! Jó-jó, mindjárt! Még megnézem ezt a fűszálat is, a helyén van-e.. Meg azt a másikat is! Ő meg csak L-e-e-e-e-e-j-k-a-a-a, g-y-e-r-e-e-e i-d-e-e-e! Jól van na, még egy kanyar erre, még egy arra, hopp, hát itt vagyok Másik Kétlábú, látod? Hol az az illatos bacon? Aztán elölről: Ül. Ülök. Fekszik. Fekszem. Marad. Mara... Hát nem, eszem ágában sincs maradni! Másik Kétlábú kitartó. Nem adja fel.. Kár.

Egyébként úgy vettem észre, Másik Kétlábú egyre cselesebb. Tegnap (mikor már több napja csak jutifalatokat kaptam), valami nagyon finomat és illatosat készített. Juhú! Kaja!!! Nekeeem. De ő csak csendben egy tálcára pakolt és leült vele a szőnyeg közepére. Egyenesen velem szemben. Mit akar?! A pavlovi reflexeim (erről a National Geographicon hallottam ám!) beindultak. A tányéron illatos husi volt. Hatalmas, szaftos szelet. Csak rám vááár! Közelebb mentem. Másik Kétlábúból furcsa hangok törtek elő: Grrrrrrrrrrrrrrr! Te, ez most morog?! Rááám? Nofene. Nem mozdulok. Grrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr! Na ennek a fele sem tréfa! Fülem-farkam behúzva eloldalogtam és egy sarokból figyeltem, ahogyan elpusztítja azt a hatalmas, szaftos szeletet. Az utolsó falati-i-ig! Ezt nem hiszeeem el! Hallod-e, Másik Kétlábú!!! Ne kínooooozzz! De hogy még az eddig kedvenc helyemre, a kanapéra sem enged fel... Ez..ez...ez... Egyszerűen szóhoz sem jutok!!!

Hjajj, Másik Kétlábú okosodik. Valahogy bojkottálni kéne ezt a suli dolgot! Hohó, megvaaan: következő órán addig ások majd, amíg el nem süllyed az a sulis sziget!!! ;)

Valami történt

Ma kutya korán volt indulás. Nem tudtam, hová megyünk, de Másik Kétlábú a tegnapi hallgatása után végre újra hozzám szólt (ugyan nem tudom, mi lelte, hogy nem figyelt rám, de szövetkezhetett Erős Kétlábúval, mert ő sem szólt hozzám tegnap). Nagyon eltökéltnek tűnt. Húzta-vonta a pórázomat, mentünk cikk meg cakk, illatos szalámi, szép szó. De ha egyszer én nem arra akartam menni..! Végül persze az lett, amit Másik Kétlábú akart, hiába tettem neki keresztbe, akarom mondani, cikk meg cakkba. Elértünk a sárga szörnyig. Felszálltunk. Remegtem mint a nyárfalevél. Hová visz ez a szörny minket? És ugye Erős Kétlábú ott lesz, mikor leszállunk? Nem, nem volt ott. És a híd végén? Ott sem volt. És a sarkon túl? Ugye ott lesz?! Csak nyargaltam és nyargaltam, hátha ott lesz a vasládával. Vissza se néztem Másik Kétlábúra. Hallottam, ahogy még utánam kiabál, mit kiabál, ordít, hogy L-e-e-e-e-e-j-k-a-a-a! G-y-e-r-e-e-e i-d-e-e-e-e! Parancsszavak özönét kiáltotta még ezután, de érdekelt is engem?! Egyszer csak azt hallom, hogy torkaszakadtából azt ordítja: M-a-r-a-a-a-d!, -hangja vészesen közelről hallatszott-, és mire visszanéztem, egy hatalmas vasládával néztem farkasszemet. Nem akkora, mint Erős Kétlábúé. Annál sokkal hatalmasabb. Megrémültem. Másik Kétlábú nem gondolkodott, elé ugrott. Csak állt ott, megmeredve. Végtelennek tűnt az idő. Felém fordult és megragadott a grabancomnál fogva. Azt hiszem, valamit ott nagyon rosszul csináltam..


Két perc múlva persze már el is felejtettem azt a hatalmas vasládát és a sulis cimbikkel rohangásztam. Jaj, ha tudnátok, hogy én mennyire de mennyire élvezem, ha én szaladhatok elől. Olyankor semmi sem számít! Csak úgy porzik utánam minden. A cimbik a nyomomban, az egyikük már majdnem utolér (igazából ha akarnám, nem érne utol egyikük sem, de erről pssszt!) és akkor én egy éles balkanyarral irányt váltok és megy is a bukfenc ezerrel a nyomomban. Mindenki tiszta por. Csuda jó móka! Én ezt úúúúúúgy élvezem! A suliban az a legjobb, hogy a cimbik ott vannak. Jaj hát ők nagyon ügyesek! Nem úgy mint én. Én úgy szeretném fékezni magam és hallgatni Másik Kétlábú vezényszavaira, de hát annyi minden történik egyszerre! Először is ott vannak a nagyok a kerítés túloldalán. Kergetőznek. Át-át vakkantanak. Aztán ott van az a jó hűvös homok. Abba ugye bele kell hemperegni. Meg bukfencet hányni. Aztán ott van az orrom előtt elrepülő méhecske. Őt meg ugye meg kéne fogni! Miért is nem törődik bele Másik Kétlábú, hogy én ilyenkor nem bírok magammal?!

Hazafelé aztán történt valami. Maradni akartam. Leültem a hátsómra és lecövekeltem. Másik Kétlábú cikk meg cakk, illatos szalámi, szép szó. Nem! Nem akarok menni! Hallod Másik Kétlábú?! Én nem akarok veled menni!!! Mit nem lehet ezen megérteni?! Ő meg csak cikk meg cakk, illatos szalámi, szép szó. Egyre jobban lecövekeltem. Hirtelen megállt. Mély levegőt vett. Fölém hajolt. Majd ezt hallottam:

MOOOOSTMÁÁÁÁÁRAZTÁÁÁNELÉÉÉGLEGYEENHOGYEGYKISTERRIEEEEERMONDJAAAMEGNEKKKEMMERREMENJÜÜÜNKKÉSMIKOOR!!!!!44!4!! 

Rám üvöltött. Ő. A Másik Kétlábú. Ő még soha. Összerezzentem. Megdermedtem. Nem értettem, mit mond. 

De értettem, mit akar. Hazafelé most az volt, amit ő akart.

Előzmények

Így első posztomban összefoglalnám eddigi rövid életem: 

A két kétlábú még februárban, egy hideg napon érkezett. Onnan tudom, hogy hideg volt, mert testvérkéimmel összebújva aludtunk a pajtában. Megérkezett a két kétlábú és én körbeszaladtam őket, bukfenceztem előttük egyet, két mellső lábamat nekik támasztottam, a szemükbe néztem, sáros kis mancsom nyomát rajtuk hagytam. Ők csak engem néztek, engem hívogattak, engem becézgettek. Később azt mondták, már az interneten (tudom is én, mi az) megtetszett nekik az a kócos, bozontos buksim. Hát ha ők mondják.. Szóval hurrááá, magukkal vittek! Egy rozoga vasládában utaztunk, én végigaludtam az utat. Néha fel-felkaptam a fejem egy bizonyos szóra: "Lejka"


Állítólag ez a fotó rólam bejárta a fél világot és egy nap Másik Kétlábú meglátta és azt mondta: "Nekem ő kell!!!"

Nos, az elkövetkező napokban és hetekben egyre inkább kezdtem úgy érezni, Lejka az én vagyok, én Lejka vagyok! Lejka. Szeretem a dallamát.

Hónapok teltek el, mióta magukkal hoztak. Számomra kiderült, van az Erős Kétlábú és van a másik. A Másik Kétlábú elhatározta, hogy megnevel. Hogy jó kutyát farag majd belőlem. Hallottátok?! Belőlem?! A Lejkából?! Nevetnem kell! Először oviba jártunk, megtanultam ülni, feküdni (de persze csak akkor, ha én is akarom..). Erős Kétlábú egy időre elment, így ketten maradtunk Másik Kétlábúval. Nehezen, de valahogy helyreállt a világbéke. Nagyokat csavarogtunk, kezdtem felnézni rá, egyre erősebbnek tűnt. Aztán visszajött Erős Kétlábú és én újra elgyöngültem. Nézzétek el nekem, de hát ő olyan nagy, két lába van, mély és erőteljes a hangja.. Nem lehet nem észrevenni! Úgy de úgy szeretem!

Persze ezek után Másik Kétlábú még jobban fejébe vette, hogy megnevel. Egy nap megsúgta nekem: minden vágya az, hogy erősnek lássam. Hogy ne üljek le neki két méterenként az utcán. Hogy szépen menjek vele pórázon. Hogy visszafussak hozzá, ha hív. Hogy szót fogadjak neki első szóra.

Másik Kétlábú szemébe néztem és megértettem. Azt hiszem, szeretem Másik Kétlábút is. Jó leszek. Én megpróbálom. Lehetetlent kér, de megpróbálom. De ha tudná, hogy ez nem csak rajtam múlik. Ott van Erős Kétlábú, meg aztán azok a virágok, madarak, macskák, bogarak, fűszálak és vasmadarak......


Most iskolába járunk. 


Szóval így élünk mi hárman: Erős Kétlábú, Másik Kétlábú, meg én.