A két Kétlábú a Lejka nevet adta nekem. Imádom a dallamát. Lejka. Persze nem mindig megyek vissza egyből, mikor így hívnak. Annyi minden jó van a parkban: az elrepülő madarak, a susogó fűszálak, a templom macskája, a szomszéd kutya, a virágról virágra szálló méhecske, a vasmadár az égen, a...szóval minden! Így nem lehet csak és kizárólag a Kétlábúra figyelni. Egyszerűen nem megy! Állítólag jagd terrier-szálkás tacsi keverék vagyok. Ezt beszélik. Erre fogják, hogy ennyire makacs és örökmozgó vagyok. Pedig ha tudnák, én csak a világot szeretném felfedezni!

2011. október 17., hétfő

Gödör

A hét elején vidékre utaztunk Erős Kétlábú családjához a vasládával. Két napon keresztül Sonny Boy-jal alias Sanyival bandáztam, rágtam azt a szőrös fülét egész álló nap, csak hogy velem foglalkozzon! 

Egyik délután Erős Kétlábú, Másik Kétlábú és egy cimbijük elvitt egy nagy rétre játszani, ahol nem messze kisebb-nagyobb gödrök voltak és a gödörben emberek. Nem értettem, mit csinálnak ott lenn, miért van kis ecset a kezükben és miért törölgetnek minden egyes kis rögöt ilyen nagy hűhóval.. Hogy ne unatkozzanak, gondoltam egyet és egy óvatlan pillanatban újra odasomfordáltam a gödör szélére, majd jól beledobtam a szép piros frizbimet a gödör legmélyebb zugába. Hohó! Egyből mindenki rám figyelt! Az egyik kétlábú a gödörből még vissza is hozta nekem!!! 

Hogy ezek a kétlábúak mennyire idomíthatóak! ;)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése