A papiros óta csupa kaland az élet!
Első felvonás:
Pár napja összefutottunk a cimbikkel. Bandáztunk egy nagyot a 'nagyréten'. Majdnem az egész banda ott volt: Dakota, Ottó, Molly, Rozi, Hagyma, Mogyi. Juhúúú! Három másik négylábú is velünk tartott (az már tizenkétláb plusz), őket most láttam először. Hú, mekkorákat hemperegtünk az avarban. Pocsolyákban is dagonyáztam, páran követték is a példámat. Lett is kisebb riadalom a kétlábúak körében! Mondjuk ez engem cseppet sem izgatott! Másik akarom mondani Makacs Kétlábú (elhatároztam, mostantól így fogom hívni) végül rám hagyta! Szőröstül-bőröstül csupa sár voltam. De láttam ám rajta, mennyire büszke rám! Nem mondta senkinek, de én láttam rajta!
Hát ha ez kell, hogy büszke legyen rám, megmártózom én a világ összes pocsolyájában! :)
Második felvonás:
A vasládával egészen messzire utaztunk. Abban a messzi városban, a folyóparton, találkoztam egy úszó szárnyassal, jól meg is ugattam. Hát ez mi a fenét képzel?! Mit hápog ott a víz közepén..?! Úszott volna közelebb, ej, de megrendeztem volna csórikám tollait! Aztán láttam egy amolyan nyávogó négylábút is, na, nem a vízben, hanem a szárazföldön. Most először teljes életnagyságban, majdhogynem szemtől szemben. Alig fél méterről! Erős Kétlábú direkt arrafelé vette velem az irányt (grrrr), nyávogógép púpozta a hátát, a szőr is felállt rajta. Nem láttam még ilyet, de sejtettem, hogy sok jót nem jelenthet.. Hohó, ennek fele se tréfa! Ide ész kell, nem erő: úgy tettem, mint aki észre se veszi! Ő jobbra állt, tőlem nem messze, én meg mellette elhaladva balra fordítottam a fejem és a közeli kerítést bámultam: hmm, de érdekes egy kerítés ez, és azta, micsoda pázsitja van annak a kertnek! Túlhaladtunk! Hihi, a kis nyávogógép bevette! Vissza se néztem. Megúsztam.
Harmadik felvonás:
Megint csak a vasládával mentünk, de most még messzebbre mint előző nap! Kiszállunk. Erdő mindenhol! Azok a szagok, istenem! Kétlábúim! Engedjetek! Halljátok?! Hadd menjeeeeeek! Hív az erdőőő! Az erdőben nem, de a tisztáson végre elengedtek. Bevetettem magam a bokrok közé, ugráltam a méteres fűben, ez ám a boldogság! Még a bogáncsok se zavartak. Makacs Kétlábú hazafelé a vasládában vagy harminc bogáncstól szabadította meg a bundámat.
De mit nekem holmi bogáncs, ha a szabadság ezzel jár!
Negyedik felvonás:
Ezt nem hiszem el! Megint a vasládával megyünk! Megint csak messzire. Álmodom?! Vagy a mennyországban vagyok? Igen, ez tutira a mennyország: az erdőben levették rólam a pórázt!!! Usgyi előre! Szagok szagok hátán, erre nyúl járhatott, arra meg őz, zörög az avar mind a négy tappancsom alatt. Fuuuutás! Messziről hallom: L-e-e-e-j-k-a, g-y-e-r-e-e-e! Hívnak, sipirc vissza! Nem tehetem meg, hogy nem megyek.
Ezek bíznak bennem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése