Jól megijesztettem tegnap a két Kétlábút. Azt mondják, van bennem egy csomó. Egy pupli. Én ugyan nem érzem. Nekem nem fáj. De hát ha ők mondják, akkor az ott van. Én hiszek nekik. Elvittek. Oda. Nem szeretek ott. Hideg az asztal. Egy irtó hangosan berregő kütyüvel belevágnak a bundámba. Áú! Aztán szúrnak. Böknek. Áúúú... Másik Kétlábú-ú-ú! Fogj szorosa-a-an!!! Jaj, hadd másszak a nyakadba!!! Ne hagyd, hogy már megint böködjene-e-ek! Jól van, már vége, Másik Kétlábú magához szorít. Megnyugtat. Megnyugszom.
Délután elmentünk frizbizni. Hát az csuda jó móka volt! Ott volt Erős Kétlábú, meg a fiúk. Erős Kétlábú cimbijei. Ja, Másik Kétlábú is jött. Képzeljétek, két frizbi után is futkoshattam egyszerre! Volt egy piros és volt egy lila. Enyém és a fiúké. Dobták innen, dobták onnan, én meg csak nyargaltam ide meg oda azon a nagy és hatalmas és illatos réten. Nem tudom, milyen lehet az a Mennyország de én valami ilyesminek képzelem....
De! Föld hívja Lejkát.. Suliba kellett mennem. A nagy megpróbáltatások közepette reménykedtem, hogy ez a kis pupli majd eltereli a figyelmet a suliról. De nem! A csuda vigye el! Ráadásul most valami kék szörnnyel utaztunk. A föld alatt. Elmorfondíroztam, vajon hány tacsi cimbi kellett ahhoz, hogy azt az alagutat kiássák?! Jó kis meló lehetett!
Ha legközelebb hírt hallotok arról, hogy alagutat ásnak valahol a városban, nekem is szóljatok ám! Egyszerűen nem maradhatok ki egy ilyen jó kis buliból! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése