A két Kétlábú a Lejka nevet adta nekem. Imádom a dallamát. Lejka. Persze nem mindig megyek vissza egyből, mikor így hívnak. Annyi minden jó van a parkban: az elrepülő madarak, a susogó fűszálak, a templom macskája, a szomszéd kutya, a virágról virágra szálló méhecske, a vasmadár az égen, a...szóval minden! Így nem lehet csak és kizárólag a Kétlábúra figyelni. Egyszerűen nem megy! Állítólag jagd terrier-szálkás tacsi keverék vagyok. Ezt beszélik. Erre fogják, hogy ennyire makacs és örökmozgó vagyok. Pedig ha tudnák, én csak a világot szeretném felfedezni!

2011. szeptember 19., hétfő

Okosodik

Tegnap suli után Másik Kétlábú is, én is kidőltünk. Vegetáltunk. Hjajj, ha tudnátok, milyen fárasztó ez az okosodás! Amúgy a sárga szörny már nem akar megenni, Erős Kétlábú most sem volt ott a vasládával, de igazából a cimbik és az illatos szalámi, akarom mondani most illatos bacon miatt ezt annyira nem is bántam! 

Másik Kétlábúnak szerintem elment az esze. Fejébe vette ugye ezt az engem megnevelünk dolgot. Jó-jó. Ül. Ülök. Fekszik. Fekszem. Marad. Maradok. De hopp! Ott figyel az az agár a kerítésnél. Jajj, hát nekem oda kell rohannom, de tüstént. Nem maradhatok!!! Bocs, Másik Kétlábú. Hallom még a hangját, ahogy kiáltja: L-e-e-e-e-e-j-k-a-a-a, g-y-e-r-e-e-e i-d-e-e-e! Jó-jó, mindjárt! Még megnézem ezt a fűszálat is, a helyén van-e.. Meg azt a másikat is! Ő meg csak L-e-e-e-e-e-j-k-a-a-a, g-y-e-r-e-e-e i-d-e-e-e! Jól van na, még egy kanyar erre, még egy arra, hopp, hát itt vagyok Másik Kétlábú, látod? Hol az az illatos bacon? Aztán elölről: Ül. Ülök. Fekszik. Fekszem. Marad. Mara... Hát nem, eszem ágában sincs maradni! Másik Kétlábú kitartó. Nem adja fel.. Kár.

Egyébként úgy vettem észre, Másik Kétlábú egyre cselesebb. Tegnap (mikor már több napja csak jutifalatokat kaptam), valami nagyon finomat és illatosat készített. Juhú! Kaja!!! Nekeeem. De ő csak csendben egy tálcára pakolt és leült vele a szőnyeg közepére. Egyenesen velem szemben. Mit akar?! A pavlovi reflexeim (erről a National Geographicon hallottam ám!) beindultak. A tányéron illatos husi volt. Hatalmas, szaftos szelet. Csak rám vááár! Közelebb mentem. Másik Kétlábúból furcsa hangok törtek elő: Grrrrrrrrrrrrrrr! Te, ez most morog?! Rááám? Nofene. Nem mozdulok. Grrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr! Na ennek a fele sem tréfa! Fülem-farkam behúzva eloldalogtam és egy sarokból figyeltem, ahogyan elpusztítja azt a hatalmas, szaftos szeletet. Az utolsó falati-i-ig! Ezt nem hiszeeem el! Hallod-e, Másik Kétlábú!!! Ne kínooooozzz! De hogy még az eddig kedvenc helyemre, a kanapéra sem enged fel... Ez..ez...ez... Egyszerűen szóhoz sem jutok!!!

Hjajj, Másik Kétlábú okosodik. Valahogy bojkottálni kéne ezt a suli dolgot! Hohó, megvaaan: következő órán addig ások majd, amíg el nem süllyed az a sulis sziget!!! ;)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése