Előzmények

Így első posztomban összefoglalnám eddigi rövid életem: 

A két kétlábú még februárban, egy hideg napon érkezett. Onnan tudom, hogy hideg volt, mert testvérkéimmel összebújva aludtunk a pajtában. Megérkezett a két kétlábú és én körbeszaladtam őket, bukfenceztem előttük egyet, két mellső lábamat nekik támasztottam, a szemükbe néztem, sáros kis mancsom nyomát rajtuk hagytam. Ők csak engem néztek, engem hívogattak, engem becézgettek. Később azt mondták, már az interneten (tudom is én, mi az) megtetszett nekik az a kócos, bozontos buksim. Hát ha ők mondják.. Szóval hurrááá, magukkal vittek! Egy rozoga vasládában utaztunk, én végigaludtam az utat. Néha fel-felkaptam a fejem egy bizonyos szóra: "Lejka"


Állítólag ez a fotó rólam bejárta a fél világot és egy nap Másik Kétlábú meglátta és azt mondta: "Nekem ő kell!!!"

Nos, az elkövetkező napokban és hetekben egyre inkább kezdtem úgy érezni, Lejka az én vagyok, én Lejka vagyok! Lejka. Szeretem a dallamát.

Hónapok teltek el, mióta magukkal hoztak. Számomra kiderült, van az Erős Kétlábú és van a másik. A Másik Kétlábú elhatározta, hogy megnevel. Hogy jó kutyát farag majd belőlem. Hallottátok?! Belőlem?! A Lejkából?! Nevetnem kell! Először oviba jártunk, megtanultam ülni, feküdni (de persze csak akkor, ha én is akarom..). Erős Kétlábú egy időre elment, így ketten maradtunk Másik Kétlábúval. Nehezen, de valahogy helyreállt a világbéke. Nagyokat csavarogtunk, kezdtem felnézni rá, egyre erősebbnek tűnt. Aztán visszajött Erős Kétlábú és én újra elgyöngültem. Nézzétek el nekem, de hát ő olyan nagy, két lába van, mély és erőteljes a hangja.. Nem lehet nem észrevenni! Úgy de úgy szeretem!

Persze ezek után Másik Kétlábú még jobban fejébe vette, hogy megnevel. Egy nap megsúgta nekem: minden vágya az, hogy erősnek lássam. Hogy ne üljek le neki két méterenként az utcán. Hogy szépen menjek vele pórázon. Hogy visszafussak hozzá, ha hív. Hogy szót fogadjak neki első szóra.

Másik Kétlábú szemébe néztem és megértettem. Azt hiszem, szeretem Másik Kétlábút is. Jó leszek. Én megpróbálom. Lehetetlent kér, de megpróbálom. De ha tudná, hogy ez nem csak rajtam múlik. Ott van Erős Kétlábú, meg aztán azok a virágok, madarak, macskák, bogarak, fűszálak és vasmadarak......


Most iskolába járunk. 


Szóval így élünk mi hárman: Erős Kétlábú, Másik Kétlábú, meg én.