A két Kétlábú a Lejka nevet adta nekem. Imádom a dallamát. Lejka. Persze nem mindig megyek vissza egyből, mikor így hívnak. Annyi minden jó van a parkban: az elrepülő madarak, a susogó fűszálak, a templom macskája, a szomszéd kutya, a virágról virágra szálló méhecske, a vasmadár az égen, a...szóval minden! Így nem lehet csak és kizárólag a Kétlábúra figyelni. Egyszerűen nem megy! Állítólag jagd terrier-szálkás tacsi keverék vagyok. Ezt beszélik. Erre fogják, hogy ennyire makacs és örökmozgó vagyok. Pedig ha tudnák, én csak a világot szeretném felfedezni!

2011. szeptember 27., kedd

Velős poszt

Meg kell, hogy állapítsam, Másik Kétlábú nem adja fel. A terape..izé vasárnap csak megnézett magának. Jól megnézett. Meghiúsult a tervem. Úgyhogy én is jól megnéztem ám magamnak! Azt mondta, már amennyit értettem belőle, hogy Másik Kétlábú nem fogja elég keményen a gyeplőmet, akarom mondani, pórázomat és baconostül sem elég érdekes számomra.. Ez azért így nem teljesen igaz!!! Én szeretem Másik Kétlábút! Csak ugye a hangok, a zajok, a neszek, a szagok, azok az illatok.. Képtelenség így koncentrálni!!! Lehet egy kutya jó javaslatom? Tessék egy hang- és szagszigetelt pályán tartani az órát!.. ;) 

Szóval Másik Kétlábú döntése végleges: továbbra is járunk a suliba. Hjajj. Csak nem veri ki ezt a hülyeséget a fejéből. O-o-olyan makacs. Konok. Önfejű. Megátalkodott. Nyakas. Akaratos. Megrögzött. Dacos. 

Hajjaj, kutya mód emlékeztet valakire...

3 megjegyzés: