Tervek

Itt ülök ám Másik Kétlábú ölében, úgy pötyögök. Csuda kényelmes! Közben vakargatja a pocakomat :)

Hát tegnap a kutyasuli, na az egy nagy katasztrófa volt. A sárga mellényesek szerint Másik Kétlábú túl stress..izé, nyugtalan, amit én érezhetek és ezért nem figyelek rá oda. Én azért megértem Másik Kétlábút. Mármint, hogy nyugtalan. Hogy aggódik. Amikor a suliban egyszerre hangzik el minden kétlábú szájából, hogy "G-y-e-r-e-e-e i-d-e!", akkor hamarosan minden cimbim megérkezik az ő saját kétlábújához. De én csak nem akaródzok megérkezni az enyémhez. Kis kanyar jobbra, kis kanyar balra, egy puszi Ottónak, még egy Dakotának... De azért meg szoktam ám érkezni én is! Valahogy meg kéne próbálnom megnyugtatni Másik Kétlábút. Nem jó, hogy ennyire nyugtalan..

Most súgta ide nekem Másik Kétlábú, hogy azt is írjam meg, neki csak egy nagy szíve vágya van: hogy boldog négylábú legyek! És ehhez számára egy dolog hiányzik: ha hív, visszaszaladjak hozzá! Megígérte, hogy ha végre végzünk ezzel a sulival, megyünk abba a másikba, ahol mindenféle akadályokon át futhattam! Jaj, hogy én azt hogy imádtam!!! Ügyesen kúsztam-másztam, sebesen szaladtam, fürgén ugráltam! Csak úgy lobogtak a füleim! Ott Másik Kétlábú is sokkal de sokkal nyugodtabb volt. Együtt dolgoztunk és kutttyamód élveztük! V-á-ú-ú-ú!!! Dejóóóóó is lesz!