A két Kétlábú a Lejka nevet adta nekem. Imádom a dallamát. Lejka. Persze nem mindig megyek vissza egyből, mikor így hívnak. Annyi minden jó van a parkban: az elrepülő madarak, a susogó fűszálak, a templom macskája, a szomszéd kutya, a virágról virágra szálló méhecske, a vasmadár az égen, a...szóval minden! Így nem lehet csak és kizárólag a Kétlábúra figyelni. Egyszerűen nem megy! Állítólag jagd terrier-szálkás tacsi keverék vagyok. Ezt beszélik. Erre fogják, hogy ennyire makacs és örökmozgó vagyok. Pedig ha tudnák, én csak a világot szeretném felfedezni!

2012. március 25., vasárnap

Ajjaj 2.

Huhh, az imént az esti körsétánk alatt a nagy bóklászásom közepette egy fekete szőrös valamire leltem a fűben a nagy sötétben. Egyszer csak rájöttem, hogy ez egy nyávogógép! Volt. Múltidő. Kampec. Grrrrrrrrrrrrrr! Jól megmorogtam.
Makacs Kétlábú valami olyasmit mondott nekem, hogy "Lejka, jól nézd meg! Ő biza nem volt olyan szerencsés, mint ma te. Matrica lett." Hát nem sokat értettem ebből, de azért úgy tettem, mintha :P
Bejegyezte: dátum:
Címkék:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)