A két Kétlábú a Lejka nevet adta nekem. Imádom a dallamát. Lejka. Persze nem mindig megyek vissza egyből, mikor így hívnak. Annyi minden jó van a parkban: az elrepülő madarak, a susogó fűszálak, a templom macskája, a szomszéd kutya, a virágról virágra szálló méhecske, a vasmadár az égen, a...szóval minden! Így nem lehet csak és kizárólag a Kétlábúra figyelni. Egyszerűen nem megy! Állítólag jagd terrier-szálkás tacsi keverék vagyok. Ezt beszélik. Erre fogják, hogy ennyire makacs és örökmozgó vagyok. Pedig ha tudnák, én csak a világot szeretném felfedezni!

2012. március 25., vasárnap

Ajjaj!

Ma majdnem baj lett. Azaz én nem tudom, de Makacs Kétlábú nagyon is így gondolta, mikor vígan átfutottam az úton egy másik négylábúhoz egy idegen guruló vasláda kerekei előtt. Én esküszöm nem tudtam, hogy baj lehet ebből, de ahogy Makacs Kétlábú egy hatalmasat és fájdalmasat üvöltött, mert azt gondolta, éppen most lettem matrica, én átérve az úton, gyorsan lelapultam. Lapultam és vártam, hogy odaérjen. Tudtam, hogy sok jóra nem számíthatok.. Grabancomnál fogva megemelt, megrázott és érthetetlenül szitkozódott. Azt hiszem, valamit nagyon nem jól csináltam.. :(

Makacs Kétlábú szerint nagyon jó kis őrangyalom van. Hát adok neki feladatot, az egyszer biztos!
Bejegyezte: dátum:
Címkék:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)