A két Kétlábú a Lejka nevet adta nekem. Imádom a dallamát. Lejka. Persze nem mindig megyek vissza egyből, mikor így hívnak. Annyi minden jó van a parkban: az elrepülő madarak, a susogó fűszálak, a templom macskája, a szomszéd kutya, a virágról virágra szálló méhecske, a vasmadár az égen, a...szóval minden! Így nem lehet csak és kizárólag a Kétlábúra figyelni. Egyszerűen nem megy! Állítólag jagd terrier-szálkás tacsi keverék vagyok. Ezt beszélik. Erre fogják, hogy ennyire makacs és örökmozgó vagyok. Pedig ha tudnák, én csak a világot szeretném felfedezni!

2012. március 22., csütörtök

:(

Tegnap este óta foscsizok. Makacs Kétlábú egész éjjel ügyeletes volt mellettem. Ha jeleztem, máris kapta fel a bakancsot és usgyi, rohanás! Hát, nem mindig sikerült időben leérni :((( Ma reggel el is vitt dokihoz. Hogy én hogy utálok oda menni..a létező összes karmommal erősen kapaszkodtam Makacs Kétlábú nyakába. A doki néni azt mondja, lázam is van. Kaptam lázcsillapítót és valami antibio izét is. Diétára fognak. 

Hjajj, hát akkor most egy ideig nincs se cuppogós cupák, se disznófüle :(



Bejegyezte: dátum:
Címkék:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)