A két Kétlábú a Lejka nevet adta nekem. Imádom a dallamát. Lejka. Persze nem mindig megyek vissza egyből, mikor így hívnak. Annyi minden jó van a parkban: az elrepülő madarak, a susogó fűszálak, a templom macskája, a szomszéd kutya, a virágról virágra szálló méhecske, a vasmadár az égen, a...szóval minden! Így nem lehet csak és kizárólag a Kétlábúra figyelni. Egyszerűen nem megy! Állítólag jagd terrier-szálkás tacsi keverék vagyok. Ezt beszélik. Erre fogják, hogy ennyire makacs és örökmozgó vagyok. Pedig ha tudnák, én csak a világot szeretném felfedezni!

2012. március 28., szerda

Ez volna a mennyország? :)

Ma a sulira mentünk vasládával Makacs Kétlábúval, meg Roziékkal. Nem tudtam, mi vár rám, de azt hiszem, ennyire még a mennyország sem lehet jóóó! Repkedő frizbik mindenfelé!!!!! Juhuhúúúúú! De akkor egyszer csak Makacs Kétlábú fogott és kikötött a kerítéshez a többi sorstársam mellé. Az összes kétlábú nekiállt dobálni egymásnak a frizbit, velünk négylábúakkal mit sem törődve! Kánonban mondtuk is a magunkét! Így megfeledkezni rólunk, cöhh!.. Dobálják a frizbit, mi meg nem mehetünk utána?! Hát hülyék ezek??!? Addig rángattam a kerítést teljes erőmből, míg kiszabadultam és juhuhuhúúúúúú, be a pálya közepére!!! Nincs frizbizés Lejka nélkül, jól jegyezzétek meg kétlábúak!!!
A nap eredménye: mínusz egy nyakörv (na és?!), plusz egy új piros csoda frizbi :)))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése