A két Kétlábú a Lejka nevet adta nekem. Imádom a dallamát. Lejka. Persze nem mindig megyek vissza egyből, mikor így hívnak. Annyi minden jó van a parkban: az elrepülő madarak, a susogó fűszálak, a templom macskája, a szomszéd kutya, a virágról virágra szálló méhecske, a vasmadár az égen, a...szóval minden! Így nem lehet csak és kizárólag a Kétlábúra figyelni. Egyszerűen nem megy! Állítólag jagd terrier-szálkás tacsi keverék vagyok. Ezt beszélik. Erre fogják, hogy ennyire makacs és örökmozgó vagyok. Pedig ha tudnák, én csak a világot szeretném felfedezni!

2012. március 24., szombat

Hmm..

Ma Makacs Kétlábú egy jó kiadós frizbizés utáni fáradtságomat cselesen kihasználva megmért a fejem búbjától egészen a tappancsomig. Nagyokat hümmögött hozzá. És ezt a fotót nézegeti már napok óta a neten. Ha a szimatom nem csal, valamire készül, nagyon készül. Csak tudnám, hogy mire... Na de úgyis rájövök!!! :))


Bejegyezte: dátum:
Címkék:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)