A nyávogógép

Az elmúlt pár napban mindenki fura, tüskés fákkal a hóna alatt rohangált. Egy nap Makacs Kétlábúval, Erős Kétlábúval és a vasládával leutaztunk megint bundás Sonny-ékhoz vidékre, ahol a nappaliban is láttam állni egy ilyen fát. Rajta díszek, alatta csomagok és egy hús-vér-izgő-mozgó nyávogógép! Csak masni nem volt a nyakában.. Hmm, a nem jóját! Eddig itt nem volt nyávogógép! Uccu, én biza most elkaplak te nyávogó mihaszna! Már pörögnének is ki a futóműveim, mikor Makacs Kétlábú akkorát süvöltött rám, hogy még a nevemet is elfelejtettem! Mindenki csak a fejét csóválta. Riadalom a köbön. Makacs Kétlábún is éreztem némi kétségbeesést.. Hát így azért nem lesz olyan egyszerű elkapni ezt a fekete szőrpamacsot! Na jól van, most még megkegyelmezek a nyávogógépnek, na de legközelebb...lesz ne mulass! Pár perccel később Makacs Kétlábú magához hívott. Ott volt Erős Kétlábú is, ésés a nyávogógépet tartotta a kezében!!! Közelebb mentem. Önkéntelenül is kijött belőlem egy amolyan nemtetszésemet kinyilvánító Grrrrrrrrrr. Puff! Kaptam egy taslit az orromra Makacs Kétlábútól. Grrrrrrr. Puff neki! Újabb tasli. Hmm. Ezek most azt akarják, hogy ne egyem meg ezt a szőrös nyávogógépet?! Tényleg ezt akarják?! Miééért?! De ám legyen. Elásom én azt a csatabárdot..

Nyávogógépünket másnap már játszani hívtam...volna. Puff! Kaptam egy taslit az orromra. Ettől a kis nyávogógéptől! Miután magamhoz tértem a döbbenettől, közelebb merészkedtem és újra játszani hívtam, csak a mihez tartás végett, hátha nem értette meg, mit is akarok.. Puff neki! Újabb tasli. És ez így ment két teljes napon keresztül. A harmadik napon én ezt biza iszonyatmód megelégeltem és egy újabb tasli után kiástam én azt a nem is olyan mélyre ásott csatabárdot és uccccccu, egy életem-egy halálom, utánairamodtam!

Makacs Kétlábú egy szót sem szólt, csak cinkosan rám kacsintott.. :)

Sztár lettem

Makacs Kétlábú átrendezte a nappalit, fényes valamiket tologatott ide, meg oda, engem beállított vagy ültetett vagy fektetett (mikor milyen kedve...ööö, akarom mondani, mikor milyen kedvem volt :P) középre és csak ennyit hallottam: katt-katt-katt-katt... Vannak hóbortjai, azt meg kell hagyni.. :)) Azt mondja, fotogén vagyok. Hmm, én nem tudom, ez mit jelent..

Majd legközelebb!

A cudar idők megtették hatásukat. Kész, eddig bírtam. Felad-o-o-o-m!!! Azt hiszem, kezdek betörni. Azt mondja Makacs Kétlábú, olyan vagyok, mint egy rakoncátlan kanca, akit be kell törni. Biztosan így van, ha ő mondja :) A sulit élvezem, Makacs Kétlábú szerint egyre ügyesebb vagyok, egyre jobban bízik bennem. Négy feladatot szoktunk (n)agyon gyakorolni: akadályokon át futok, ezt élvezem a legeslegeslegjobban, aztán meg egy narancssárga műanyag akármihez kell kimennem, mikor makacs Kétlábú azt mondja, "Bója!" és ott kell lefeküdnöm mellette, aztán pedig messziről hív és félút felé kell nekem lefeküdni. Ja, meg van az a feladat is, mikor a kezével jelzi nekem, hogy üljek vagy feküdjek. Ezt néha még elrontom, mert zizi módra előbb lefekszem, mint ahogy intene a kezével. De amúgy tényleg egyre, de egyre jobban ment nekünk minden, Makacs Kétlábú is egyre nyugodtabb volt.

Aztán...

Jött egy nap, mikor a szokásosnál korábban kimentünk a szigetre. Órákon át futkostunk a falkával, majd egyszer csak visszakanyarodtunk, a pálya felé közeledtünk, aztán Makacs Kétlábúval bementünk, belekezdtünk az első feladatba, akadályokon át futottam, Makacs Kétlábú boldog volt, kaptam érte illatos májat, majd a kezével intett, hogy feküdjek, de nem figyeltem, előbb lefeküdtem, aztán meg visszaültem, Makacs Kétlábúból csak úgy sütött a zizzenet, azért kaptam májat, de már nem értettem, mi is van, hirtelen azt sem tudtam, mi az a "Bója", pedig tudom ám én, aztán meg az utolsó feladatnál félúton se feküdtem le. Makacs Kétlábúm teljesen szétesett. Én is. Annyit még hallottam, hogy az a kétlábú, aki ott állt végig a pályán és bőszen írogatott valamit, közli Makacs Kétlábúval, hogy 68 pont. Nem tudom, ez pontosan mit is jelent, de sok jót nem, mert bár úgy tettem, mint aki észre sem veszi, de éreztem ám, hogy sós lé folyik le az arcán a szemeiből. Éreztem, mert jól képen nyaltam. Megnyugodott. Rám nézett, majd mosolyogva annyit mondott, sebaj, majd legközelebb! 

Úgy érzem, mióta vele vagyok, ő is folyamatosan tanul. Rólam, magáról és az életről.

Cudar idők

A suliban tűzszünetet kötöttem a csajokkal. Néha azért még felpöckölöm őket, amiért cserébe megcibálják a fülem. De ők legyenek a legkisebb gond kutya életemben! Makacs Kétlábúba ugyanis nem tudom, mi ütött. Totál megzizzent! Egy nap valami olyasmit mormogott vérvörös fejjel maga elé, hogy bizony új időszámítás kezdődik a mi kettőnk életében. Hááát....nem hazudott.. Most képzeljétek el, se a kanapéra nem mehetek, se a kedvenc játékaimmal nem játszhatok, nem kapok a tálacskámba enni, csakis Makacs Kétlábú kezéből, amiért keményen meg kell dolgoznom. Egyik nap a suliban pedig totál begőzölt. Hívott, hívott, nem mentem oda hozzá, mert épp az illatos avarba tapadt az orrom, tehetek én róla?! Erre rám ordított, jött felém nagy dirrel-durral, aztán szabályszerűen száműzött a falkánkból!!! Én úgy megijedtem tőle, hogy jobbnak láttam a sarokban az avarral eggyé válni. Ott lapítottam, mint kis dinnye a fűben, mígnem odahívott magához. 

Azt hiszem, Makacs Kétlábúban több erő lakozik, mint hittem. Kezdek felnézni rá.. 

Disznófülű

Ma nem tudom, mi ütött a Makacs Kétlábúba, de gyengéden meghúzkodta a fülem és kaptam tőle egy nagy és szőrös és igencsak ízletes disznófület. Azt mondta, disznófülűnek ezen a napon disznófül jár. Bárcsak mindennap ily csodás lenne :)

A harc

Ó, a mennyország átmenetileg zárva.. Makacs Kétlábú tegnap újra elvitt oda, ahol a papirost kaptuk. Mi a fenéért vagyunk már megint itt?! Heh? Én azt hittem, hogy ennek már vége.. Hogy én már okos vagyok.. Hogy az én nagy feladatom már örökké csak az erdőkerülés lesz.. De akkor megláttam a bandát, jaj de örültem nekik!!! Pár perc múlva azonban döbbenten láttam, hogy a legtöbben a kerítés túloldalára kerültek, én pedig egy csomó vadidegen négylábúval és kétlábúval magamra maradtam. Makacs Kétlábú és Ottó volt az egyetlen, aki most is itt maradt velem. Szóval hogy így magamra maradtam, gondoltam, megmutatom, ki is itt a főnök! De ezek az idegen négylábúak mintha szövetkeztek volna ellenem. Próbáltak kikezdeni, egyként csipkedtek, morogtak és ugattak, na de én sem voltam ám rest: hergeltem őket, csattogtattam a protkómat, csak hogy lássák, van vér a... Na de úri kisasszony ugye szépen beszél :) Az állás eddig 0-0.

Makacs Kétlábú ebben nem segíthet. Látom rajta, hogy értetlenül szemléli a történteket, de ezt a harcot magamnak kell megvívni. 

Csupa kaland az élet!

A papiros óta csupa kaland az élet!

Első felvonás: 

Pár napja összefutottunk a cimbikkel. Bandáztunk egy nagyot a 'nagyréten'. Majdnem az egész banda ott volt: Dakota, Ottó, Molly, Rozi, Hagyma, Mogyi. Juhúúú! Három másik négylábú is velünk tartott (az már tizenkétláb plusz), őket most láttam először. Hú, mekkorákat hemperegtünk az avarban. Pocsolyákban is dagonyáztam, páran követték is a példámat. Lett is kisebb riadalom a kétlábúak körében! Mondjuk ez engem cseppet sem izgatott! Másik akarom mondani Makacs Kétlábú (elhatároztam, mostantól így fogom hívni) végül rám hagyta! Szőröstül-bőröstül csupa sár voltam. De láttam ám rajta, mennyire büszke rám! Nem mondta senkinek, de én láttam rajta!

Hát ha ez kell, hogy büszke legyen rám, megmártózom én a világ összes pocsolyájában! :)

Második felvonás: 

A vasládával egészen messzire utaztunk. Abban a messzi városban, a folyóparton, találkoztam egy úszó szárnyassal, jól meg is ugattam. Hát ez mi a fenét képzel?! Mit hápog ott a víz közepén..?! Úszott volna közelebb, ej, de megrendeztem volna csórikám tollait! Aztán láttam egy amolyan nyávogó négylábút is, na, nem a vízben, hanem a szárazföldön. Most először teljes életnagyságban, majdhogynem szemtől szemben. Alig fél méterről! Erős Kétlábú direkt arrafelé vette velem az irányt (grrrr), nyávogógép púpozta a hátát, a szőr is felállt rajta. Nem láttam még ilyet, de sejtettem, hogy sok jót nem jelenthet.. Hohó, ennek fele se tréfa! Ide ész kell, nem erő: úgy tettem, mint aki észre se veszi! Ő jobbra állt, tőlem nem messze, én meg mellette elhaladva balra fordítottam a fejem és a közeli kerítést bámultam: hmm, de érdekes egy kerítés ez, és azta, micsoda pázsitja van annak a kertnek! Túlhaladtunk! Hihi, a kis nyávogógép bevette! Vissza se néztem. Megúsztam.

Harmadik felvonás: 

Megint csak a vasládával mentünk, de most még messzebbre mint előző nap! Kiszállunk. Erdő mindenhol! Azok a szagok, istenem! Kétlábúim! Engedjetek! Halljátok?! Hadd menjeeeeeek! Hív az erdőőő! Az erdőben nem, de a tisztáson végre elengedtek. Bevetettem magam a bokrok közé, ugráltam a méteres fűben, ez ám a boldogság! Még a bogáncsok se zavartak. Makacs Kétlábú hazafelé a vasládában vagy harminc bogáncstól szabadította meg a bundámat. 

De mit nekem holmi bogáncs, ha a szabadság ezzel jár!

Negyedik felvonás: 

Ezt nem hiszem el! Megint a vasládával megyünk! Megint csak messzire. Álmodom?! Vagy a mennyországban vagyok? Igen, ez tutira a mennyország: az erdőben levették rólam a pórázt!!! Usgyi előre! Szagok szagok hátán, erre nyúl járhatott, arra meg őz, zörög az avar mind a négy tappancsom alatt. Fuuuutás! Messziről hallom: L-e-e-e-j-k-a, g-y-e-r-e-e-e! Hívnak, sipirc vissza! Nem tehetem meg, hogy nem megyek.

Ezek bíznak bennem!