Disznófülű

Ma nem tudom, mi ütött a Makacs Kétlábúba, de gyengéden meghúzkodta a fülem és kaptam tőle egy nagy és szőrös és igencsak ízletes disznófület. Azt mondta, disznófülűnek ezen a napon disznófül jár. Bárcsak mindennap ily csodás lenne :)

A harc

Ó, a mennyország átmenetileg zárva.. Makacs Kétlábú tegnap újra elvitt oda, ahol a papirost kaptuk. Mi a fenéért vagyunk már megint itt?! Heh? Én azt hittem, hogy ennek már vége.. Hogy én már okos vagyok.. Hogy az én nagy feladatom már örökké csak az erdőkerülés lesz.. De akkor megláttam a bandát, jaj de örültem nekik!!! Pár perc múlva azonban döbbenten láttam, hogy a legtöbben a kerítés túloldalára kerültek, én pedig egy csomó vadidegen négylábúval és kétlábúval magamra maradtam. Makacs Kétlábú és Ottó volt az egyetlen, aki most is itt maradt velem. Szóval hogy így magamra maradtam, gondoltam, megmutatom, ki is itt a főnök! De ezek az idegen négylábúak mintha szövetkeztek volna ellenem. Próbáltak kikezdeni, egyként csipkedtek, morogtak és ugattak, na de én sem voltam ám rest: hergeltem őket, csattogtattam a protkómat, csak hogy lássák, van vér a... Na de úri kisasszony ugye szépen beszél :) Az állás eddig 0-0.

Makacs Kétlábú ebben nem segíthet. Látom rajta, hogy értetlenül szemléli a történteket, de ezt a harcot magamnak kell megvívni. 

Csupa kaland az élet!

A papiros óta csupa kaland az élet!

Első felvonás: 

Pár napja összefutottunk a cimbikkel. Bandáztunk egy nagyot a 'nagyréten'. Majdnem az egész banda ott volt: Dakota, Ottó, Molly, Rozi, Hagyma, Mogyi. Juhúúú! Három másik négylábú is velünk tartott (az már tizenkétláb plusz), őket most láttam először. Hú, mekkorákat hemperegtünk az avarban. Pocsolyákban is dagonyáztam, páran követték is a példámat. Lett is kisebb riadalom a kétlábúak körében! Mondjuk ez engem cseppet sem izgatott! Másik akarom mondani Makacs Kétlábú (elhatároztam, mostantól így fogom hívni) végül rám hagyta! Szőröstül-bőröstül csupa sár voltam. De láttam ám rajta, mennyire büszke rám! Nem mondta senkinek, de én láttam rajta!

Hát ha ez kell, hogy büszke legyen rám, megmártózom én a világ összes pocsolyájában! :)

Második felvonás: 

A vasládával egészen messzire utaztunk. Abban a messzi városban, a folyóparton, találkoztam egy úszó szárnyassal, jól meg is ugattam. Hát ez mi a fenét képzel?! Mit hápog ott a víz közepén..?! Úszott volna közelebb, ej, de megrendeztem volna csórikám tollait! Aztán láttam egy amolyan nyávogó négylábút is, na, nem a vízben, hanem a szárazföldön. Most először teljes életnagyságban, majdhogynem szemtől szemben. Alig fél méterről! Erős Kétlábú direkt arrafelé vette velem az irányt (grrrr), nyávogógép púpozta a hátát, a szőr is felállt rajta. Nem láttam még ilyet, de sejtettem, hogy sok jót nem jelenthet.. Hohó, ennek fele se tréfa! Ide ész kell, nem erő: úgy tettem, mint aki észre se veszi! Ő jobbra állt, tőlem nem messze, én meg mellette elhaladva balra fordítottam a fejem és a közeli kerítést bámultam: hmm, de érdekes egy kerítés ez, és azta, micsoda pázsitja van annak a kertnek! Túlhaladtunk! Hihi, a kis nyávogógép bevette! Vissza se néztem. Megúsztam.

Harmadik felvonás: 

Megint csak a vasládával mentünk, de most még messzebbre mint előző nap! Kiszállunk. Erdő mindenhol! Azok a szagok, istenem! Kétlábúim! Engedjetek! Halljátok?! Hadd menjeeeeeek! Hív az erdőőő! Az erdőben nem, de a tisztáson végre elengedtek. Bevetettem magam a bokrok közé, ugráltam a méteres fűben, ez ám a boldogság! Még a bogáncsok se zavartak. Makacs Kétlábú hazafelé a vasládában vagy harminc bogáncstól szabadította meg a bundámat. 

De mit nekem holmi bogáncs, ha a szabadság ezzel jár!

Negyedik felvonás: 

Ezt nem hiszem el! Megint a vasládával megyünk! Megint csak messzire. Álmodom?! Vagy a mennyországban vagyok? Igen, ez tutira a mennyország: az erdőben levették rólam a pórázt!!! Usgyi előre! Szagok szagok hátán, erre nyúl járhatott, arra meg őz, zörög az avar mind a négy tappancsom alatt. Fuuuutás! Messziről hallom: L-e-e-e-j-k-a, g-y-e-r-e-e-e! Hívnak, sipirc vissza! Nem tehetem meg, hogy nem megyek.

Ezek bíznak bennem! 

Hódolók..cöhh!

Nos, négylábú barátaim, én így bánok a hódolóimmal! Csak a mihez tartást végett..... ;)

A papiros

A tegnapi nap Másik Kétlábú szerint nagy nap volt a mi közös történelmünkben! Hát nem is tudom, eleinte nekem nem is igazán tűnt fel, hogy ez a nap nagyon más lett volna mint a többi. Ugyanúgy felkelt a nap, kaptam illatos párizsit, futkorásztunk a cimbikkel a folyóparton, majd ugyanúgy feladatoztunk a suliban, mint máskor. A narancssárga mellényesek szerint amúgy egyre ügyesebbek vagyunk Másik Kétlábúval. Azt hiszem, kezdek összeszokni vele.. Már nem is annyira jó ez a jelző rá, hogy "Másik".. De még nem tudom, hogy hogy hívjam. Még keresem rá a megfelelő szót. Szóval sokat dicsér, dögönyöz, párizsit ad, szóval egy vaút sem szólhatok ellene.

Tegnap azért éreztem, hogy Másik Kétlábú újra izgul valamiért, amit nem igazán tudtam mire vélni, így egy kicsit szétszórt lettem én is. De nem nagyon, csak egy kicsit! Felmentünk a pályára, majd kaptam tőle a szokásos feladatokat. "Lábhoz, ül, fekszik, marad" és ezek különböző kombinációi. Fura, most nem hallottam a klikkegést és falatot sem kaptam egyből, de azért csináltam én mindent rendületlenül, ahogy Másik Kétlábú tanította nekem, mert én tudtam, én bíztam benne, hogy a végén lesz valami jutalom. És így is lett: pár perc múlva, a pálya szélén nagy-nagy adag simit és párizsi-bacon kombót kaptam Másik Kétlábútól, akinek a szája a füléig ért, ha nem tovább!

Hazafelé végig egy papirost szorongatott nagy büszkén. Ez a Másik Kétlábú.. Nem tudom hova tenni, de szeretem.

Gödör

A hét elején vidékre utaztunk Erős Kétlábú családjához a vasládával. Két napon keresztül Sonny Boy-jal alias Sanyival bandáztam, rágtam azt a szőrös fülét egész álló nap, csak hogy velem foglalkozzon! 

Egyik délután Erős Kétlábú, Másik Kétlábú és egy cimbijük elvitt egy nagy rétre játszani, ahol nem messze kisebb-nagyobb gödrök voltak és a gödörben emberek. Nem értettem, mit csinálnak ott lenn, miért van kis ecset a kezükben és miért törölgetnek minden egyes kis rögöt ilyen nagy hűhóval.. Hogy ne unatkozzanak, gondoltam egyet és egy óvatlan pillanatban újra odasomfordáltam a gödör szélére, majd jól beledobtam a szép piros frizbimet a gödör legmélyebb zugába. Hohó! Egyből mindenki rám figyelt! Az egyik kétlábú a gödörből még vissza is hozta nekem!!! 

Hogy ezek a kétlábúak mennyire idomíthatóak! ;)

Csavargás

Tegnap hajnalban keltek Kétlábúék. Én nem nagyon akarództam még felkelni, inkább szunyáltam tovább.. Sötét is volt, hideg is volt. Brrr... Hívtak, hogy menjek. Nem mentem. Úgy tettem, mint aki még nagyon durmol, csak a szemem sarkából lestem, mi történik. Kapkodtak. Újra hívtak. Na jó van már, megyek, nem kell úgy aggódni! Komótosan végrehajtottam reggeli jógagyakorlataimat, majd kelletlenül kitámolyogtam az ajtóhoz. Így felébreszteni, két órával a reggeli séta előtt..! De ha ők azt mondják, menni kell, akkor menni kell..

Életkedvem akkor kezdett el visszatérni, mikor megláttam, hogy a vasláda felé vettük az irányt!!! Juhú, gondoltam magamban, utazuuunk! Imádok utazni. Ülni elől Másik Kétlábú ölében és nézni az elsuhanó tájat. Itt egy négylábú, ott egy másik vasláda, amott egy hatalmas fa... Mennyi minden! Egy ideig néztem ezt a színes kavalkádot, de aztán próbáltam bepótolni a hiányzó két órát és lassan elbóbiskoltam..

Miután álmomban már három macskát is megkergettem, felébredtem, kinéztem az ablakon (amit Erős Kétlábú szerint állandóan összekenek az orrommal, úgy odanyomom) és látom, hogy ismerős helyen álltunk meg!!! Vaúúúú! Sonny Boy, haver, jövöööök!!! Beviharzottam a kertbe, futottam két kört örömömben, majd berontottam a házba, ahol heves fülrágásokkal üdvözöltem Sonnyt (akit a háziak csak Sanyinak hívtak). Úgy imádom őt! Olyan nagy és méltóságteljes! Ésés hagyja rágni a fülét! Ehhez nekem két lábra kell ám állnom! Nem olyan egyszerű mutatvány az! Egyszerre ugrálni ás rágni! De sebaj!

Annyi minden történt még tegnap, hogy azt mind elugatni sem tudom nektek...hatalmas labdázás Kétlábúékkal, frizbiztünk is, aztán ott volt a nagy és bozontos Totó, akivel hatalmasat kergetőztünk, Mimi, aki megszeppenve csak nézett minket, na meg még Bogi kutya, akit úgy találtak a szőlőben és aki még nálam is kajlább.

Délután aztán kimentem Kétlábúékkal egy hatalmas mezőre. Másik Kétlábú leültetett. Majd elhangzott az ismerős szó: Mehetsz! Elengedtek!!! Szabad vagy-o-o-o-k! Juhúúú! Ott egy pillangó, megkergetem! Ó, elszállt! És most merre fussak?! Mit nézzek meg?! Elindultam, le a dombról! Olyan hosszúnak tűnt az a poros út. Orromat a földnek szegeztem és csak mentem és mentem! Egy idő után meghallottam Másik Kétlábú hangját: L-e-j-k-a-a-a! Gy-e-r-e-e-e-e-e! Visszanéztem. Már csak két fekete pontot láttam a domb tetején, ahol a két Kétlábút hagytam. Á, szerintem csak képzelődtem.. Nem ők hívtak.. Majd még egyszer elhangzott a "L-e-j-k-a-a-a! Gy-e-r-e-e-e-e-e!", de most már Erős Kétlábú szájából. Újra visszanéztem. Á-á. Nem hagyom magam becsapni. Nem hívnak még, csak a képzeletem játszik velem!!! Így hát tovább poroszkáltam az úton. Éppen belefeledkeztem volna egy nagyobbacska bogár becserkészésébe, amikor hirtelen fékezéssel ott termett a vasláda mellettem. Hát ezt hogy csinálták?! Másik Kétlábú hívott, betessékelt a vasládába és kaptam egy falatka bacont. Erős Kétlábú ugyan dörmögött valamit, de Másik Kétlábú csak kedvesen megdörgölte a fejemet és azt mondta, egy igazi világcsavargó vagyok! Tudom.. :)

Hazafelé mélyen elszundítottam a vasládában. Álmomban aztán bejártam az egész világot!


Egy igen hosszú és poros úton indultam neki. :)